Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Barátkozzunk meg a beporzókkal, ismerjük fel az ökoszisztémában betöltött fontos szerepüket – erről szól a május 20-i méhek világnapja. Mai válogatásunkkal - melyben a méhkastól a lépsejteken át a tudás nektárját gyűjtögető méhekig számos izgalmas illusztráció előkerül - ehhez igyekszünk a magunk módján hozzájárulni.

Illusztrációterv Gazdag Erzsi: Száll a sárkány c. könyvéből a „Réti vendégség” c. vershez, Lukáts Kató, 1959 körül

Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl – mondta egyszer Albert Einstein, állítólag. Mert bár nem valószínű, hogy a világhírű fizikus különösebben elmélyedt volna a méhek világában, a beporzók és az emberek jólléte közti összefüggés ettől függetlenül még igaz.
A mezőgazdaság hetven százaléka ma kizárólag e rovarfajoktól függ, a haszonnövények, zöldségek és gyümölcsök java képtelen szaporodni nélkülük. S tegyük hozzá, nélkülük mi is szegényebbek lennénk néhány gyönyörű tárggyal. A kosárkájába nektárt gyűjtögető Maja – ahogy azt gyerekkorunkban képzeltük – viszont csak az egyik abból a több tízezer méhfajból, amelyik a beporzáson szorgoskodik, a lepkékről, legyekről, szúnyogokról és hangyákról nem is beszélve. A háziméhek egyre aggasztóbb mértékű pusztulása, ellenállóképességük gyengülése, amiről mind gyakrabban olvashatunk, nem elszigetelt jelenség, inkább az egész ökoszisztéma problémáit tükrözi.

Talpas tálka, Camille Naudot keramikus, Camille Naudot & Cie., 1899 körül, Párizs

Ahogy a hasonló kezdeményezések többsége, úgy az ENSZ szlovén javaslatra néhány éve a naptárba bevezetett ünnepe, a május 20-i „méhek világnapja” is az ismeretterjesztésre alapoz: ha gyakrabban találkozunk a hírekben ezekkel a szorgos kis állatokkal, talán többet tehetünk a túlélésükért.
Lássunk is pár értékes információt! A fentiekből például rögtön kiderül, hogy a lassan luxuscikké váló méz inkább hasznos melléktermék, a beporzók mezőgazdasági jelentősége lényegesen fontosabb. Meglepő, de a marha és a sertés után a méh számít a harmadik legnagyobb hasznot hajtó háziállatnak. A városi méhlegelők körül is gyakori a félreértés: legkevésbé éppen a kaptárlakóknak van szükségük ilyen – a nevükkel népszerűsített – rovarbarát szigetekre, mégis fontos szemléletformáló szerepük lehet a beporzókkal kapcsolatban. Ugyanakkor, hogy még egyet idézzünk, a „jótétlélek” vagy másodállású hobbiméhészkedés kifejezetten káros is lehet. Hobbiszülő sem létezik – fejti ki egy felvilágosító beszélgetésben Horváth Gábor szaktanácsadó méhész.

Könyv - John Gedde: Ángliai méhes kert... Eger, 1768

Árnyaljuk tehát kicsit az Einsteintől származtatott gondolatot: azt talán még túlélnénk, ha eltűnnének a háziméhek, ám a különböző beporzó fajokkal együtt az általuk látogatott növények is kipusztulhatnak – ilyen szoros köteléket „fejlesztett ki” közöttük az evolúció. S ez, a biodiverzitás csökkenése már valóban emberéletekben mérhető. Az összefüggések belátásához nem kell atomfizikusnak lenni; a fentieket átgondolva Maja Lunde, A méhek története című regény norvég szerzője nagyon is találóan rámutatott: a klímaváltozás nem valami elvont dolog, hanem itt zajlik a saját kertünkben! Mit tehetnek akkor a hozzánk hasonló laikusok? Vásároljunk például hazai mézet és ültessünk olyan növényeket a balkonon, amelyek táplálékot adnak az ínséges időszakokban, július-augusztusban a beporzóknak.
De már az is segítség, ha nem csapunk le minden döngicsélőt, ami az ablakon berepül. Ha elbizonytalanodnánk, hogy méhecske vagy darázs a látogató, akár még az Átfogó útmutató sárga csíkos izékhez című vicces segédlet is hasznos lehet a beazonosításukban.

Ex libris - Maurice Maeterlinck, Mathilde Ade, 1900 körül, München

Mai tárgyválogatásunkkal ahhoz igyekszünk hozzájárulni, hogy jobban megismerjük és értékeljük ezeket az állatokat – hiszen a méhek kultúrtörténete is igencsak jelentős, vagy másképp fogalmazva: szorgalmukkal és szervezettségükkel elnyerték méltó helyüket a vallási hiedelmekben és a művészetekben. A legtöbb kultúrában például az isteni kegyelem megtestesítőiként tekintettek rájuk, a halhatatlanság és a lélek, s egyúttal a hierarchikus rend jelképei voltak, emiatt a Karoling-királyoktól Napóleonig számos uralkodó címerén ott zümmöghettek. Megfontoltságot és bölcsességet is jelképezhettek, ezért vált a „mézajkú” az ékesszólásukról híres emberek jelzőjévé az antikvitásban, s lett később a méhkas az „aranyszájú” szentek attribútuma. A méhviasz pedig azért vált a misék szakrális kellékévé, mert a keresztények úgy tartották, hogy a keresztre feszített Jézus könnyeiből születtek a méhek: fullánkjuk így az ítélkező, mézük az irgalmas Krisztus szimbóluma lett.

- Díszedény fedéllel – Méhsejt mintájú kettős fallal, Zsolnay-gyár, Pécs, 1889

Kétségkívül a legizgalmasabbak az általuk inspirált tárgyak közül azok, amelyek kiemelkedő mérnöki teljesítményüket, a lép hatszög formájúra épített sejtjeit utánozzák – a Zsolnay-gyárban készült számos ilyen díszedény az 1880-as évek végén. Áttört és mázzal fedett falú tárgyakat „grain de riz”, azaz rizsszem fantázianévvel már az évtized elején készített Zsolnay Vilmos – az elnevezés az ihletadó, hasonló eljárással készült kínai porcelánokra utal. A pécsi kerámiákat tanulmányozó Felvinczi Takács Zoltán, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum első igazgatója szerint maga a méhsejt-motívum is távol-keleti eredetű, míg a pazar aranyozás mór előképekről tanúskodik. Az e körbe tartozó Zsolnay porcelánfajanszok többsége kettős fallal készült (a belső fal emelte ki az áttört külső mintát), az itt látható példány azonban inkább az „üvegtechnikája” miatt bravúros. Alkotói úgy fedték be mázzal a méhsejt-motívumot, hogy az még a test öblösödésével növekvő méretű hatszögeknél sem szakadt át – s áttetszősége így valóban a kínai porcelántálakéra emlékeztet.

Kotta vagy újságíró állvány részlete, 1890 körül

Hasonló érdekességekre bukkanhatunk akkor is, ha adattári gyűjteményünkben tartunk kis seregszemlét az ex librisek között. Akad rá példa, hogy címerállatként került a beporzó a könyvjegyre, mint ahogy azt a worpswedei művészkolónia egyik kalandos sorsú grafikusa, az ismert Jugendstil-illusztrátor Heinrich Johann Vogeler alkalmi munkáján láthatjuk, amelyet a nevében is méheket őrző drezdai nagyiparos, Theodor Bienert számára készített. A legtöbb esetben azonban – nem meglepő módon – könyvek társaságában találjuk a kis beporzókat az ex libriseken. Egyik legizgalmasabb darab ezek közül a derűs, humoros lapjairól ismert magyar származású müncheni illusztrátor, Ade Mathilde fentebb látható munkája. A megrendelő ugyanis ez esetben a szecesszió korának ismert drámaírója, költő-filozófusa, az 1911-ben irodalmi Nobel-díjjal is elismert Maurice Maeterlinck volt. Az ő esetében egyértelmű az utalás a könyveket, mint virágokat ellepő méhekre, hiszen Maeterlinck egyik legismertebb, magyarul is olvasható műve éppenséggel A méhek élete, amelyben a címmel ellentétben alapvetően a szellemi élet tudattalan erőin alapuló sajátos világnézetét fejti ki az író.

Ex libris - Mottl Romi, Radványi-Román Károly, 1932, Románia

Van ugyanakkor egy másik jelentésrétege is ennek az ábrázolási hagyománynak: a könyv-virágokon döngicsélő méhek minden bizonnyal a „bölcsesség mézévé” érlelik a „tudás nektárját” – hogy egy kicsit kibontsuk a szimbolikát. Nem véletlen, hogy ebben a kompozícióban számos könyvjegyen bukkannak fel a beporzók. Sőt, mint ahogy Pap Henrik festőművész az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának készített, gyönyörű századfordulós ex librisén láthatjuk, akár még a végzet asszonyával kombinált pillangók – mert ilyen csodalényeket alkotott a szecesszió – is helyettesíthetik a mézgyárosokat. Szintén izgalmas Radványi-Román Károly itt látható, Mottl Román Pál nagyváradi grafikusnak készült könyvjegye. Radványi munkáján egészen letisztult formában jelenik meg a fentebb kifejtett könyves-méhes allegória, esetében inkább az állat anatómiája ébreszt bennünk egy kevés kétséget. Méh helyett talán darázs lehetett a modellje? Mindketten híres erdélyi ex libris gyűjtők voltak, ezért kevés mérlegelés után ezt az állatot is betudtuk mézgyűjtőnek.

Ex libris - Auguste Kichler, Darmstadt

Hasonló módon nehéz besorolni a darmstadti könyves családból származó Auguste Kichler könyvjegyét – a virágokat festő rovar, valószínű, hogy a lelke mélyén méh szeretett volna lenni, de ebben az ábrázolásban inkább hasonlít egy csíkos zengőlégyre. Tévedés lenne vagy tudatos utalás az elfojtott művészi ambíciókra egy olyan asszony részéről, aki hírneves villamosmérnök professzor férje árnyékában élte le az életét? Ezt már sohasem tudjuk meg. Ha kétségek nélküli méhábrázolásokat keresünk, akkor hagyatkozzunk inkább a kerti jelenetekkel díszített alkotásokra, mint amilyen Camille Naudot keramikus századfordulós porcelántálkája fentebb (azért aranylik annyira a dekorációjában a méh, mert a Zsolnayhoz hasonlóan áttört technikával, áttetsző zománccal készült), vagy például a szintén itt látható bambuszállvány.

Ex libris - Mario Vio Bonato

Ugyanilyen meleg szívvel ajánljuk a neves alkotók gyerekkönyvillusztrációit, közülük az alkalmazott grafika szinte minden műfajában maradandót alkotó Lukáts Kató munkáját. Gazdag Erzsi Réti vendégség című verses meséjéhez készítette a nyitóképünkön látható illusztrációt az 50-es években. „Diri-diri dongó és egy pici méhe napsugaras reggel elindul a rétre” – ilyen kedvesen kezdődik a csuprokba nektárt gyűjtő bogárkákról a mese. Ha aggódunk a beporzók sorsáért, talán ez a legfontosabb: barátkozzunk meg minél előbb a sárga csíkos „izékkel”! Ahogy az idézett szaktanácsadó méhész megfogalmazta: ami pici, szőrös, és virágról virágra száll, azt mindenképpen óvjuk – a hasznunkra lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/682,Kasban+a+m%C3%A9h