Az új időszaki kiállítássorozatunk, az Iparkodjunk! első része most két olyan gyűjteményt állít fókuszba a Ráth-villában, amely máshol segédgyűjteményként szolgál. A könyvtár és adattár műtárgyainak viszont az Iparművészeti Múzeumban pont olyan fontos szerepük van, mint a többinek. Bár még messze az adventi időszak, most a több százezer tételt őrző adattárból a papírbetlehemekről mesélünk Marosi Eszter, a gyűjtemény megbízott vezetőjének segítségével. Ezekből a kiállításon kettőt is megtekinthetnek.

Idén 800 éves az első betlehem megjelenése, amely Assisi Szent Ferenchez kötődik, aki az olaszországi Greccio közelében az adventi időszakban állított fel egyet. A jászolba valódi babát fektettek, melléje szamarat és ökröt állítottak. Ezt meg is festette Giotto az Assisiben levő San Francesco templom egyik freskóján. A betlehemállítás fokozatosan hagyománnyá vált, de igazi baba helyett fából faragott vagy terrakotta fejű babát raktak, és gyakran ékszert, ékköveket is aggattak rá.
A papírbetlehemek – a 17. században, a délnémet területeken – azért terjedtek el, mert télvíz idején a templomi freskófestők papírbetlehemek gyártásába fogtak. Akkor virágzott igazán ez a műfaj, amikor II. József 1782-es rendeletével megtiltotta a misztériumjátékokat, és a drága faragott és terrakotta bábukból készült betlehemek felállítása szünetelt. De mivel az emberek ragaszkodtak hozzá, elkezdtek otthon maguk gyártani papírból, vagy vásároltak az ezekkel már kereskedő szakemberektől. A gyűjteményünkben lévő térbeli, kulisszaszerű kompozíciók – amelyek a hasonlóképpen készült papírszínházakat idézik – dombornyomottak és kromolitográfiával készültek, azaz a kőnyomat színes változatai, amelyeknél kezdetben minden színhez külön nyomó készült.

Kiállításunkon az egyiket egy pazar, kör alakú keretben láthatják, amelyhez Darabos Edit főrestaurátor papírpolcot épített, és plexi csapocskákkal rögzítette, hogy megálljon a helyén.