Fagylaltmintázó kanál (1845 – 1855, feltehetően Prága)

„Egy fadézsa; a szükséglet szerint lehet kisebb vagy nagyobb. A fenekéhez közel egy nyílás legyen rajta (bedugható), a hol a fölolvadt jég lecsurogjon. Azután szükséges a fagyasztó doboz cinből vagy rézből erősen becinezve; legyen egy füllel ellátott jól záródó teteje is, nehogy a jégből valami a fagylalt közé kerüljön, a mi elrontaná annak jó ízét. Még egy jégtörő edény és egy fakalapács, a jeget összezúzni. A fagylaltkeveréshez pedig egy kis lapátocska, a mivel a fagylaltod a doboz oldalánál lefejtjük és összezúzzuk” – ezt írta a fagylaltkészítés edényei kapcsán, 1846-ban Kugler Géza A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat – cukrászok, vendéglősök és háziasszonyok legpraktikusabb kézikönyve című munkájában.

Hat kiadást, plusz reprintet is megélt könyvében 78 féle fagylalt található, köztük olyan különlegességek, mint például az „Angelika fagylalt" (az angelika a zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény) vagy a „champagner", amelyet fél liter pezsgővel öntöztek meg.
A „fagyasztott májusi italba” maréknyi szagos müge került, a „likőrfagylaltnál" a dermedt jeges nyalánksághoz öntötték az alkoholt, de ami igazán izgalmas és nem túl olcsó lenne manapság: a „szarvasgombafagylalt tejszínnel”, ahol a gombát vízben puhára főzték, és az egészet felhasználták hozzá, nem reszelgették, mint egyfajta fűszert. Ettek már „szegfű fagylaltot"? Kugler ezt is ajánlotta szegfűolajjal. A „vajfagylalt” sem ismerős mostanában, hiába léteznek egészen elképesztő ízű hideg desszertek, mint az idei Balaton fagyija megmérettetésen különdíjat elnyert sajtos-tejfölös lángos ízesítésű. A vajfagylalthoz nem kevesebb, mint 10 tojás sárgáját, ½ liter vizet, 500 gramm édes vajat, valamint cukrot kellett kidolgozni. (Ez utóbbi korábban is népszerű lehetett, mert Czifray István 1829-ben készül Magyar Nemzeti Szakácskönyvében is már megtalálható.)

Hogy Kuglerék használtak-e fagylaltmintázó kanalat, arról nem szól a szakácskönyv, de abban az időszakban készültek ezek a gyönyörű darabok csontnyéllel, ezüst fejjel, szóval nem kizárt.

Fagylaltkanál (1856, Bécs)

A fagylaltkészítésben nagy áttörést hozott 1843-ban az amerikai Nancy Johnson kézzel hajtott fagyasztója. Az addigi jegesebb, darabosabb állagú desszertet felváltotta a jól kanalazható, krémesebb állagú verzió.

33 évvel később jött az újabb forradalmi vívmány: az észak-bajor születésű Carl von Linde feltalálta a hűtőgépet, amely már szélesebb rétegek számára tette elérhetővé ezt a desszertet.

Újabb három évtized múlva jött az újabb találmány, mert Charles E. Miches fagylaltárus 1904-ben édes tésztába töltötte az édességet, az Olaszországból Amerikába emigráló Italo Marchiony pedig papírkúpokban, majd ostyaszerű kúpokba kanalazta. Majdnem 20 évvel később, 1923-ban, az ohiói Harry Burt ötletére, a desszertet pálcikára tűzték, amelyet „jégkrém pálcikán” néven szabadalmaztatott. 1926 óta pedig beindult ipari mértékben a fagylaltgyártás – Clarence Vogtnak köszönhetően, aki a fagyasztót találta fel.

Johann Klammer: Kisplasztika - fagylaltárusnő (a 'Wiener Kaufrufe' sorozatból) (1760 – 1765, Bécs)

Hazánkba a 18. században, a bécsi udvar felől érkezett ez a hűs édesség, bár a törökök már korábban is ették a maguk táborában. Az első fagylaldát 1823-ban nyitotta meg Fischer Péter „dulciárius magister” (cukrászmester) Pest-Buda belvárosában, a Szervita téren, amelynek állítólag Deák Ferenc és Jókai Mór is rendszeres látogatója volt.

Először szeletben kínálták a „jegeczedett tejhabot”, „fagyost” vagy „hideg nyalatot”. Az 1900-as években lett divat a gombóc, és a sokáig spanyol tekercsként emlegetett tölcsér.

Christofle et Cie Co.: Fagylaltkanál - étkészlet része (1890-es évek eleje, Párizs)

A rendszerváltozás előtt meglehetősen limitált mennyiségű ízt lehetett kapni a fagyizókban, meglehetősen olcsón és jól csúszott a citrom, a vanília, a puncs, a csokoládé, a rumos dió, a karamell. A nyolcvanas években revelációként hatott az olaszként hirdetett fagyizók kínálata. Szépek, hidegek, színesek (néha kevésbé természetes színűek) voltak, és egész más ízűek, mint amiket korábban ettek az emberek.

A kilencvenes évektől már nem mindenütt gombócoztak a cukrászdákban, volt, ahol lapátolták a tölcsérbe. Ma meg már szinte bármilyen ízű fagyi vehető, akár kenve, akár gombócként, akár rózsa alakban. Van, aki port használ és óriási adagokat mér, mások minőségi alapanyagot használnak, és meg is kérik az árát. De egy-egy gombóccal ez is jól csúszik a melegben. Aki meg nem szívesen költ erre, otthon is elkészítheti magának – akár fagylaltgéppel, akár parféként.

Dániel József /Korda Vilmos: Terv - háztartási fagylaltgép, (1955-1956, Budapest)