A hazai turizmus kedvelt úti célja Pécs, a kellemes klímájú, dél-dunántúli város az ország ötödik legnagyobb települése Budapest, Debrecen, Szeged és Miskolc után. A baranyai térség gazdasági arculatát alapvetően határozta meg a bányászat, de számos kisipari – zömmel könnyűipari – szövetkezet megalakulása is ide köthető. A kézművesség, az ipar- és képzőművészeti produktumok is ezer szállal kapcsolódnak a városhoz. Ha elhangzik a Zsolnay-gyár, a Pécsi Műhely vagy a Sopianae hívószó, akkor gondolatban délre utazunk, időben kicsit vissza, mindehhez pedig segítségül hívjuk múzeumunk gyűjteményét. Bemutatjuk a Pécset megidéző műtárgyainkat!
Pécs az a hely, ahol a legtöbb épület maradt meg a török hódoltság építészetéből. A belvárosát ugyanis elkerülte a II. világháború pusztítása. Jakováli Hasszán pasa dzsámija a karcsú minarettel a város látképétől elválaszthatatlan. Ha a minaret belsejében lévő 87 lépcsőfokot is megmásszuk, igazi jutalmunk Pécs városának lenyűgöző látványa. Ebből az élményből vihet haza egy szeletet az idelátogató a Zsolnay-gyár termékeként. Az 1970-es évek környékén, Kovács István formatervező által megálmodott, minaretet ábrázoló, eosinmázas kisplasztika ugyanis a mai napig kapható.
Ha Pécs, akkor képzőművészet is, hisz a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán számos elismert alkotó végzett, és ma is egy jelentős központja a művészeti életnek. Ide köthető a Pécsi Műhely művészeinek társulása is, akik a hazai konstruktivista és avantgárd hagyományok megújításán, valamint új vizuális kultúra megalapozásán munkálkodtak 1968-1980 között. Tagjai voltak – többek között –: Ficzek Ferenc, Halász Károly és Pinczehelyi Sándor, utóbbi készítette az itt látható plakátot a Pécsi Műhely 1977-es budapesti bemutatkozására. Pinczehelyi Pécsett érettségizett a művészeti gimnáziumban, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakos hallgatója lett, 1966-tól állított ki műveket. Csemegeként látogassanak el múzeumunk adattári linkjén megtalálható kiállítási mappához is, amely az 1977-es bemutatkozásra készült, és tartalmazza a kiállító művészek alkotásainak szitanyomatait.
„1973 szeptemberének elején új cigaretta jelent meg – egyelőre csak a pécsi és a baranyai trafikokban. Nem más, mint a máig forgalomban lévő, népszerű Sopianae. Keleti, Virginia típusú és egyéb nagy levelű dohányok keverékéből készült, 8 forintos árával a középkategóriába tartozott. A pécsi gyár sem maradt le az egri mellett a névválasztással – ha már van Savaria és Eger – követték a „divatot”, így Pécs római kori neve, a Sopianae mellett döntöttek” - olvasható a Dohánymúzeum cikkében.
Egy szál pécsi… egy szál cigaretta. Nem célunk, hogy becsapjuk olvasóinkat, de nekünk nyugodtan bevallhatják, ha egy csomag Sopianae-t láttak elsőre a képen. A pécsi dohánygyár terméke egy egész generációnak ivódott be a vizuális memóriájába. A dohánygyár a Sopianae Lights népszerűsítésére dobta piacra – limitált példányszámban – ezt a kis cigarettásdoboz nagyságú reklámrádiót. Igazán jó kis marketingtermék az 1990-es évekből!
Akár hiszik, akár nem, a Kereskedelmi Minisztérium 50 százalékos vasúti kedvezményt engedélyezett a Pécsi Krasznay Sakk-kör kérelmére, hogy az 1939-es szeptemberi sakkos eseményekre olcsóbban juthassanak el a játékosok és a szurkolók – olvasható a Dunántúl című lap 1939-es, augusztusi számában.
1925-ben jött létre a Pécsi Sakk-kör, amely már megalakulásának évében versenyt rendezett, közel 10 évig létezett. Megszűnése után, 1930-ban három helyen működött – rendszeresen összejáró – sakkozó társaság: az egyik a Nádor kávéházban, amely a fenti, társasvacsorára invitáló meghívón is látható.
A törzshelyüket és eseményeiket idővel áthelyezték a Royal Kávéházba. Tagságuk ekkor 60-70 főt számlált, és a tagsági díjuk havi 1 pengő volt. A Krasznay Miklósról elnevezett sakk-kör 1937 végén alakult, és a szervezet rögtön be is lépett az Országos Sakkszövetségbe, következő év májusában pedig már versenyt rendezett.
