Ma is lehet újat mondani a multitalentumként tisztelt Kozma Lajos építész-grafikus-iparművész-tanárról. Ez volt a konklúziója a Kozma Lajos – újratöltve című konferenciának, minikiállításnak- és adattár-előzetesnek, amely új megvilágításban mutatta be az alkotó életművét. Az esemény ötletgazdája és szervezője Bedő József, papírrégiség szakértő és műgyűjtő volt, a program a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ társszervezésében valósult meg. Az Iparművészeti Múzeum részéről két kollégánk, Marosi Eszter, az adattár vezetője és Horányi Éva történész-muzeológus is előadott, sőt a minikiállításban intézményünk kölcsönzött néhány műtárgyat a 75 éve elhunyt művésztől.


Marosi Eszter előadás a konferencián

Több menetben, ajándékként kerültek a gyűjteménybe az adattárban lévő Kozma-művek – mesélte Marosi Eszter. A főosztályvezető felolvasott részleteket is a levelezésekből, amelyek főként Kozma Lajos és Kaesz Gyula évődő, szeretetteljes barátságáról szólnak. Ezek Lukáts Kató hagyatékból jutottak a múzeumba. Azt is megállapította: személyiségét, egyéniségét jól tükrözték írásai: visszahúzódó, szótlan emberként ismerték őt, de levelezéseiben a Kaesz-házaspárral huncutnak, évődőnek, humorosnak, néhol pajzánnak tűnik. Sokszor úgy szignálta: Kozmácska, Kuzmicsek vagy Kozmicsek.



Sőt, megmaradtak az egymásnak írott verseik is (itt Lukáts Kató szintén becsatlakozott ebbe), akárcsak a levélváltása szinte az egész Kner-családdal. Dolgozott ugyanis a nyomdájuknak, és még az I. világháború alatt, a fronton is kapcsolatban maradt például Kner Izidorral, valamint Imrével. Rendszeresen tudósította őket, hogyan szeretné megvalósítani a különböző megrendeléseket.
Nemcsak levelezést mutatott a művészettörténész, hanem ex libriseket, szigneteket, sörcímkéket, bankjegyeket, részvényeket, bélyegeket. Kozma sokoldalúságáról bizonyítékok még a szép tervrajzok, illusztrációk, reklámok. Ezek közül is említésre méltóak a Floris cégnek készített csomagolóanyagok, és a tussal rajzolt reklámok. Floris Frigyessel 1919-ban ismerkedett meg Kozma, aki a Tanácsköztársaság alatt a művészeti direktórium tagja volt, ezért később feketelistára került. Ez pedig azzal járt, hogy nem kapott megrendeléseket. A remek üzletember, Floris Frigyes sietett a segítségére, és adott neki megbízást. Kozma megújította, és európai szintűre emelte a cég csomagolását azzal például, hogy a dobozokba bélést helyezett, az egyesével csomagolt bonbonokra zárócímkét tervezett.

A Floris cégnek készített design jócskán túlélte Kozma Lajost, az 1970-es évekig használták.
A portálok sokasága köthető hozzá, az Apostol patikáé a József körúton, a Mauthner-Magé a Petőfi Sándor és a Rottenbiller utcában. Családi házak és luxusvillák is tükrözték munkáit. Belsőépítészként ugyancsak óriásit alkotott, modern konyha- és lakásbelső-sorozata Marosi Eszter szerint ma is érvényes és használható lenne.

Az Átrium filmszínházban olyan összetett feladatot kapott, hogy nemcsak az elegáns mozi terét, hanem az egész házat, a lakásokat, a teljes lépcsőházat, az ajtókat, de még a rajtuk található számokat, valamint a névtáblákat is ő tervezte.


Horányi Éva előadása a konferencián

A bútorgyűjtemény főmuzeológusa, Horányi Éva előadását két restaurálási eredménnyel kezdte. Az egyiket, pontosabban az Iparművészeti Múzeum két Kozma székét meg is mutatta a helyszínen lévő minikiállításban. Nemrég újították fel ugyanis a Magyar Belsőépítész Egyesület és a Trianon Kutatóintézet jóvoltából, és itt lehetett látni először teljes pompájában. Még egy jó hírről számolt be a muzeológus-történész: egy üvegablakról, amely a Kígyó utcában található. A berendezést Simon Béla fogorvos lakásába tervezte Kozma 1930-ban. A professzor hosszú évtizedekig élt itt, majd a fia és az ő családja ápolta tovább az enteriőrt, amely iparművészeti védettséget kapott. A védettség nehéz státusz a benne élő családnak. Bár évek óta mindent megtettek, hogy közel száz év után is mutassa korabeli mivoltát, az üvegablak állapota erősen leromlott az elmúlt évtizedekben. Simon Gábor professzor és felesége harcok árán és családi összefogással érte el, hogy a parádés üvegablak megújuljon. Fűri Judit restaurátor és munkatársai ezt a szép munkát elvállalták, és nagyszerűen felújították az üvegablakokat – jelentette ki Horányi Éva.



A főmuzeológus ezt követően Kozma Lajos – kevéssé ismert – csőbútorairól emlékezett meg. 1928-ban készített magának rajzasztalt a sokoldalú művész, majd a Kígyó utcai fogorvosnak íróasztalt és forgó karosszéket. A jó kialakítású, stabil, csővázas modellt a 30-as évek második felében előszeretettel alkalmazta, amikor stílust váltott, a „Kozma-barokkot” ugyanis egy modernebb stílusra, a Bauhausra cserélte.
A csővázas bútor Breuer Marcell nevéhez köthető, aki 1925-ben Vaszilij székkel robbant be. Ez a bútortípus abban az időben megmozgatta majdnem minden valamirevaló bútortervező fantáziáját.
A forgó karosszék Charlotte Perriand-nak, Le Corbusier közvetlen munkatársának egyik első bútorterve volt, amelyet a saját párizsi lakásába tervezett 1927-ben. A széktípus megjelent a stuttgarti Der Stuhl című kiállításon is. Nem bizonyított, de valószínű, hogy Kozma Lajos járt ezen a tárlaton, láthatta ezt a széket. Ez adhatta az ihletet az új stílushoz.

A művészettörténész előadásában szó esett még az 1933-as budapesti Thonet tavaszi lakberendezési kiállításról, ahol ugyanis Kozma Lajost és Kaesz Gyulát kérték fel arra, rendezzék be az enteriőrt. Mindketten egyedi bútorokat terveztek erre az alkalomra.

Az alkotó építészetében fordulópontot jelentett a Havas-villa 1931-es tervezése – Havas Ernő építési vállalkozónak. Bár nagy sikere volt az épületnek, Kozma barátja, Füst Milán nem éppen kicsattanó örömmel fogadta. Egyik tárcájában azt írta róla: „Csak csontváz, hús nincs rajta. Csak a szerkezet - mindenütt szerkezet. Ez az egyszerűség már pokolian unalmas. Ez őrjítő, itt ha egy kis szivarhamut leejtesz, már baj van. A tisztaság protestálása a zagyva tisztátalanság ellen."

De ez valószínűleg nem ingatta meg barátságukat, sőt. Füst Milán felesége, Helfer Erzsébet remek üzletasszony volt, és ő nyerte el az epeda (bútoroknál használt rugórendszer) magyar forgalmazásának kizárólagos jogát, és ebből sok pénzt csinált. És mivel Füsttel jó barátságban volt Kozma, előszeretettel alkalmazta az epedát is.