Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BUÉK 1941, Patay Mihály, 1941

Malacok, angyalkák, táncoló pezsgőspoharak – gyakori motívumok az újévi üdvözlőlapokon. De vajon mit rajzoltak az alkalmi grafikák mesterei akkor, amikor maguk sem hittek a szebb jövőben? Világháborús idők őszinte válogatásával búcsúzunk, tartsanak velünk jövőre is!

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BUÉK Dukai, Dukai Károly

Mit keres a tank a virágos mezőn, gázálarc az angyalon, békegalamb a temetetlen holton? Lehet-e szögesdrót mögül őszintén boldog új évet kívánni? Szívszorító érzések keríthetik hatalmukba azt, aki adattárunk alkalmi grafikái között keres újévi üdvözlőlapot. Márpedig a hetvenezres Ex libris gyűjteményben ezernyi újévi kártya is akad (mindkét típus a kisgrafikák körébe tartozik) – van tehát miből válogatni. Erre készültünk az év végéhez közeledve, amikor feltűnt: a választék egy része formálisan tolmácsol csak jókívánságokat, ám a művészi grafikákon az ilyenkor szokásos szerencse vagy remény üzenetének legapróbb jelével sem találkozhatunk. Sőt, az alkotók pont, hogy kiforgatták a jelentésükből az ezekre utaló szimbólumokat. Miért születhettek ezek a „reménytelen” üdvözlőlapok? A választ a műfaj és a kor együtt adják meg – bár így is maradtak kérdéseink.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BÚÉK 1940 Drahos István, Drahos István, 1939

Az újévi alkalmi grafikák előzményei közül, - nem meglepő -, maga az üzenet, vagyis a jókívánság a legrégibb gyökerű: az emberi kapcsolatok egyik legősibb kifejezésmódja ez. Már az egyiptomiak és a germánok is köszöntötték egymást áldomással; az asszírok lemezre vésett életfa-jeleket, a kínaiak szerencsét szimbolizáló rajzokat ajándékoztak e célból. Az viszont már antik előzményekre utal, hogy mindezekkel hagyományosan az év első napján lepjük meg egymást. Kétarcú istenüket, a kezdet és a vég védőszellemének számító Janust ünnepelték eredetileg ajándékokkal és szerencsekívánatokkal a rómaiak, a róla elnevezett hónap első napján. Julius Caesar naptárában lett január elseje az év kezdőnapja, s ezt erősítette meg később XIII. Gergely pápa reformja is.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlőlap: BUÉK 1940 Vadász Endréék, Vadász Endre, 1940

Korai, 13. századi oklevelekből tudható, hogy az újévi áldás itáliai eredetű szokása már jóval a Gergely-naptár bevezetése előtt, a középkori Magyar Királyságban is dívott, az ilyenkor jellemző jósló, bőséghozó hiedelmek része lehetett. Hogy mikortól rajzolták lapokra e kívánságokat, az rejtély. Annyi biztos, hogy a fametszet és a rézkarc virágkorában, a 15-16. században már hasonló újévi nyomatokat vagy festett lapokat ajándékoztak egymásnak a tehetősebbek – a legkorábbi példányt 1459-ből őrizte meg a berlini Staatsbibliothek. A jókívánság-kártyák jelentősen hozzájárultak a művészet e válfaja, az alkalmi grafikák fejlődéséhez, hiszen századokkal előzték meg a többi ünnephez, például a karácsonyhoz kapcsolódó lapokat – utóbbi a 18. században jött divatba, szintén német nyelvterületen.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BUÉK Reschner, Reschner Gyula, 1942

A biedermeier korból erednek az első, különös műgonddal készített, gyűjtésre érdemes köszöntőkártyák is – a bécsi módinak indult Kunstbilletekről meséltünk korábban. De az itt bemutatott, 20. századi újévi grafikákat már inkább egy rokon műfaj, a könyvjegy másodvirágzásának köszönhetjük. A könyvek tulajdonosát dokumentáló ex libris magával a nyomdai sokszorosítással egyidős – a fénykora is a 16. századra tehető. A századfordulón azonban újra felfedezték maguknak ezt a kisgrafikatípust az alkotók, kiváltképp az iparművészek, festők, könyvillusztrátorok. Önálló művészeti alkotássá fejlődtek, s ezzel a gyűjtés újabb divatját alapozták meg a könyvjegyek.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlőlap: BUÉK Nagy Árpád HM Vásárhely, Nagy Árpád, 1946

A grafikának ugyanis sok más műtípussal ellentétben van egy fontos, szociális jelentősége: nem a művész által készített nyomóforma vagy az alapjául szolgáló rajz, hanem a papírra nyomtatott változat a műalkotás – százszámra készülhet belőle tehát másolat. Ami együtt jár azzal, hogy az eredetileg módos arisztokraták hobbijának számító műgyűjtés e kivételes esetben tömegek számára volt elérhető. A kisgrafikák gyűjtésének emiatt tekintélyes múltja van, a 19. század végétől Európa-szerte alapítottak egyesületeket a műfaj kedvelői – jellemzően a polgári értelmiség tagjai: jogászok, orvosok, lelkészek és tanárok. Magyarországon a két világháború között a budapesti MEGE (Magyar Ex libris és Grafikagyűjtők Egyesülete), valamint a debreceni Ajtósi Dürer Céh szervezte a rajongók életét és kiállításait, ahogy máig az 1959-ben indult Kisgrafika Barátok Köre teszi ezt.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BUÉK Grünbaum Ernő (ipse), Grünbaum Ernő, 1940

A gazdag kínálat adja meg a kulcsot annak megértéséhez is, hogy mi közük az ex libriseknek az újévi üdvözletekhez, egyáltalán, milyen keretben értelmezhetők az itt látható „rémképeslapok”.

A kisgrafika-gyűjtésnek kialakult az az etikettje, hogy a megrendelést és ajándékozást megelőzve a csere útján szerzett darabok a legbecsesebbek, hiszen az így felkínált válogatások árulkodnak a leginkább gyűjtőik esztétikai érzékéről.

A múlt század első felének legeredményesebb figurái, a botanikus professzor Soó Rezső, Arady Kálmán orvos, művészettörténész vagy a szegedi ügyvéd, Lustig István például több tízezres, nemzetközileg jegyzett gyűjteményeket gründoltak hasonló eszközökkel – hogy érzékeltessük a volumeneket.

S ebből már sejthetik azt is, hogy a gyakori megrendelések, cserék és találkozások milyen izgalmas baráti hálózattá fonták az alkotókat és mecénásaikat.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: BUÉK 1940 Bauer Imre, Tompos Ernő, 1940

A kisgrafika gyűjtőnéven ismert könyvjegyeknek és alkalmi grafikáknak ugyanis csak az egyik jellemzője az apró méret. Sokkal fontosabb ismertetőjegyük a személyesség, mert mindig számít, hogy kinek a tulajdonjogát, jókívánságait közvetítik. Szintén izgalmas, hogy milyen gazdag, évszázados jelképrendszerrel, s mennyire finom, ötletes fogalmazásmóddal dolgoznak az alkotók. Nem csoda, hogy a karácsony és az újév, mikor az ex librisekről az alkalmi jókívánságok küldésére és fogadására kerül át a hangsúly, máig kitüntetett alkalomnak számít a gyűjtők körében. Ez a jó ízléssel, támogatással kivívott barátságok kifejezésének, és egyben learatásának ideje – kiállításokon mutogatott, folyóiratokban közölt, ám eredendően mégis gyűjteményekbe szánt darabokkal.

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlet: Győzelmes, boldog újesztendőt kíván Radványi Károly, Radványi-Román Károly, 1943

Az adattárunkból válogatott újévi grafikák nem éppen olyan képeslapok, amelyeket év végén emelünk le a postán a polcról. Személyes vallomások, sajátos életjelek ezek, a várakozás, a búcsúzás, a barátság és a békevágy sűrített jelképei – akkor is, ha éppen a világháború poklából adták fel a lapokat. Lehet tehát a szögesdrót mögül boldog új évet kívánni, mint Vadász Endre és Grünbaum Ernő grafikáin, vagy gázmaszkos, katonákat áldó angyalokkal, mint Drahos István és Nagy Árpád lapjain? Szabad lovagló halállal tiltakozni a háború ellen, mint Reschner Gyula, vagy éppen tankkal bíztatni a harcra, ahogy Radványi-Román Károly tette? Belefér a jókívánságba a bombázóként zuhanó békegalamb, a kitelepített család, a felégetett falu? Vagy illene ilyenkor ledér angyalkákkal, pezsgőző malacokkal, részeg kéményseprőkkel feledtetni a valóságot? Akiket itt válaszokért faggatunk, sokan meg sem érték a világháború végét; két bombázás, mozgósítás, munkatábor között mégis sűrűn küldözgették egymásnak e lapokat. Bárcsak azt állíthatnánk, hogy a kérdéseink már rég nem aktuálisak!

Alkalmi grafika - Újévi üdvözlőlap: BÚÉK dr. Lustig Istvánék 1942, Vadász Endre, 1941

Nem lett éppen vidám a válogatásunk – de a jókívánság, ha baráti és őszinte, sem feltétlenül az. Boldogabb, reménytelibb, békésebb új évet kívánunk ezekkel az alkalmi grafikákkal mi is!