Richard Grimm: Ex libris - L. W. (K. E. Graf zu Leiningen-Westerburg) (Krefeld, 1903)
Az első magyar ex libris-kiállítást 120 éve rendezték meg az Iparművészeti Múzeum pincehelyiségében. A májusban nyitott tárlatra 47-en bocsátották a kiállítók rendelkezésére gyűjteményeik darabjait, összesen 763 ex librist. Volt köztük 300 régi, 150 modern magyar és 313 modern külföldi. Radisics Jenő igazgató célja a kiállítással az volt, hogy felhívja a figyelmet – úgy a magyar művészekét, mint a közönségét – e művészi terület művelődéstörténeti jelentőségére. Hogy ez mennyire jól sikerült, igazolja: ez a kiállítás adott lendületet a kibontakozó ex libris-kultúrának – mondja Horváth Hilda művészettörténész.
Edward Gordon Craig: Ex libris - W. H. Downing (Nagy-Britannia, 1902 előtt)
A századfordulón már több tanulmány foglalkozott az ex librissel Magyarországon. Igaz, még közel sem volt olyan népszerű, mint Európa más országaiban, ahol az 1880-1890-es években jelentős gyűjtemények jöttek létre.
A hazai gyűjtőkről még az az országos Magyar Iparművészeti Múzeum sem tudott, így Radisics Jenő a magyar ex librisek külföldön élő legnagyobb gyűjtőjétől, gróf Leiningen-Westerburg próbált címeket szerezni. Természetesen fontosnak tartotta az igazgató, hogy a gróf kollekciója is részt vegyen a tárlaton, azonban neki nem volt könnyű kiválogatnia az anyagából a magyarokat, mivel gyűjteményét időrendben, nem országok szerint rendezte el. Végül 66 példányt küldött el a múzeumnak, és ebből 43 került a közönség elé.
A gróf az egész családjával együtt lelkes műgyűjtő volt, és jó kapcsolatot ápolt a kortárs művészekkel is, akik szívesen terveztek neki ex libriseket. Ezek közül több is szerepelt a kiállításon.
Ernestine Coudenhove-Breunner: Ex libris - Eleonore Fürstin Auersperg geb. Graefin Breunner (Zseliz, 1899 körül)
Leiningen-Westerburg ismertette össze Radisicsot Ernestine Coudenhove-Breunner grófnővel, akinek szintén tekintélyes gyűjteménye volt. Tőle is kapott a kiállítás 97 ex librist, amelyből 72-t meg is lehetett tekinteni Budapesten. A tárlat katalógusából – amelyet a múzeum könyvtárosa, Czakó Elemér állított össze – kiderült, a grófnő maga is készített könyvjegyeket, és meg is látogatta a kiállítást.
Magánfelajánlás volt még – többnyire saját ex librissel – például Ernszt Lajostól, Zerkovitz Bélától, Lyka Károlytól, Dr. Szabó Ervintől, Rozsnyay Kálmántól, Baróti Lajostól. Rajtuk kívül neves hazai és külföldi intézményektől is kértek kölcsön példányokat. A külföldiek közül a legtöbb szívesen adott is, amelyik nem, az már kölcsönadta egy másik múzeumnak, vagy nem volt kölcsönözhető a kért műtárgya.
Faragó József: Ex libris - Cornelii Toeroek (Budapest, 1903 körül)
A kiállításra végül több hazai közgyűjteményből is érkeztek tárgyak: a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárából, a budapesti Magyar Kir. Tud. Egyetem Könyvtárából, az MTA Könyvtárából, az Esztergomi Főegyházmegyei Könyvtárból, a gyulafehérvári Batthyány Könyvtárból. Résztvevő volt még Kecskemét város levéltára, a Művészet című folyóirat szerkesztősége, valamint Révai és Salamon nyomdája.
A régi magyar ex librisek zöme Coudenhove grófnőtől, Leiningen gróftól, a MNM Könyvtárától és Varju Elemér gyűjteményéből származott. Az akkori kortárs magyar művészek alkotásainak zöme még az alkotók tulajdonában lehetett, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is őriztek többet, főként a külföldi alkotások zömét.
Ex libris - Hans Teilnkes (Magyarország)
„Az Iparművészeti Múzeum ex-libris kiállításán időrendi sorrendben látható, hogy mikép fejlődött az ex-libris alkalmazása. Eredetileg a könyvgyűjtő kézírással jelezte nevét a könyvön, később czímerét festette bele, mint a Korvin-kódexeknél látjuk, vagy pedig a könyvtáblán kapcsokkal, bélyegzővel stb. (super ex-libris) jelezte tulajdonjogát. Később, a könyvnyomtatással egyidejűleg, alkalmazták a most is szokásban levő ex-libriseket. A legrégibb sokszorosított ex-libris a XV. század részéről való, hazánkban azonban csak a XVI. század derekától kezdve lép fel. A legrégibb magyar ex-libris Teilnkes János pozsonyi ex-librise, amely az Iparművészeti Múzeum kiállításán is látható” – írta az 1903. májusi Független Magyarország című újság.
Theo Neuhuys: Ex libris - Van Anna G. Verster; Van Nieuwkuyk (Amszterdam, 1900 körül)
Néhány felajánló gyűjtőnek egyéni kívánsága is volt a kölcsönzésért cserébe.
A Ernestine Coudenhove-Breunner grófnő a magyar ex libris-gyűjteményét kiegészítendő, a duplumokból példányokat kért. Leiningen-Westerburg gróf pedig külön levélben hívta fel a múzeum figyelmét, miként bánjanak a műtárgyaival. Rozsnyay Kálmán, aki a múzeumnak számtalan ajándékot adott, a kiállítás katalógusát minimum kölcsönbe kérte, végül örökbe megkapta.
Az első magyar ex libris-tárlatnak hatalmas sajtóvisszhangja volt, a napilapok és a folyóiratok is írtak róla. A gyűjtőket szintén lázba hozta, és a művészek ugyancsak kedvet kaptak ahhoz, hogy többet készítsenek belőle. A dicséret mellett kritika is érte a szervezőket: hiányolták a bemutatott anyagból a régi külföldi könyvjegyeket, valamint a kiállított alkotások minőségét, művészi igényességét meglehetősen vegyesnek tartották.
Mindemellett nagy jelentősége volt ennek a kiállításnak, amelyet 120 éve rendeztek. És itt érdemes megjegyezni, hogy ugyanebben az évben született a legnagyobb magyar ex libris-gyűjtő, a székelyudvarhelyi dr. Soó Rezső professzor, aki számtalan értékes darabot adományozott múzeumunknak.
Ha az Iparművészeti Múzeum szecessziós ex libriseit megcsodálná, Minivarázs című kiállításunkat ajánljuk a Ráth-villában.
Tematikus online tárlataink között pedig érdemes megtekinteni a KÉP ÉS BETŰ a szecessziós ex libriseken, valamint a Szex libris címűt.
