Az Iparművészeti Múzeum épülete az 1920-as években
A múzeum kalendáriuma szerint eddig közel ezer kiállítást tartott az Iparművészeti Múzeum. Hogy ebben a sorban az 1924-es év vajon sűrűnek tekinthető-e? Talán igen, de a szám szerint kilenc(!) tárlat biztosan sokszínű programot adott a múzeumnak. Az Üllői úton érem-, plakát- és kézimunka-kiállítások mellett népművészeti tárgyak és keleti szőnyegek is várták a látogatókat, sőt, amatőr fényképészek szintén bemutatták munkáikat. Most két gyűjtő anyagáról mesélünk bővebben.
Az 1924-es évet Egger Henrik gyűjteményének bemutatója nyitotta. Idősebb Egger Sámuel kereskedőként, aranyművesként és éremgyűjtőként volt ismert, gyermekei közül Henrik, Dávid és ifj. Sámuel Budapesten és Bécsben aranyművesként és műkereskedőként dolgozott. Dávidot a 19. század második fele magyar ötvösművészetének egyik jelentős alkotójaként tartják számon, Henrik az üzlettől egy idő után visszavonulva műgyűjtésbe fogott.
Násfa pelikán figurával az Egger-gyűjteményből, 17. század, Erdély
Az 57 darabból álló gyűjteménye nem meghatározott szempontra épült, inkább a minőség számított választásaiban. Elsősorban ötvöstárgyakat, bronzokat és bútorokat vásárolt, kollekciójában rendkívül értékesek a reneszánsz ötvösművek és ékszerek. Egger Henrik ezeken felül tizennégy olyan historizáló ötvösmunkát is ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak, amely az Eggerek bécsi műhelyében készült.
Az egyik ilyen darab ez a képünkön is látható arany-ezüst, zománcozott szenteltvíztartó a 19. századból, vagy a szintén múzeumunk gyűjteményében lévő, 17. századi aranyozott ezüst kehely. Egger az ajándékozásnál kikötötte, hogy gyűjteményét elkülönítve állítsák ki, amely Schmidt Miksa, bútorgyáros és lakberendező jóvoltából létre is jöhetett. Schmidt az Egger-gyűjtemény kiállítására a helyiséget saját költségén falburkolatokkal és stukkódíszekkel tette egyedivé.
Wolfner Gyula gyűjteményének darabjai otthonában
Az 1924- ben egy másik gyűjtő, Wolfner Gyula kollekcióját is bemutatta az Iparművészeti Múzeum. „Wolfner Gyula azt gyűjtötte, ami tetszik neki, nem pedig azt, aminek nagy híre volt már s amit mások nagyon dícsértek.” - olvasható Dr. Lázár Béla előszava az Egy magyar gyűjtemény című kötetben. Wolfner bőrgyáros volt – már apját is a magyar bőripar egyik úttörőjeként tartották számon. Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Paál László és Deák-Ébner Lajos festményei mellett népművészeti gyűjtése szintén jelentős volt, az Iparművészeti Múzeumban 1924-ben nyílt kiállítás inkább erre a területre fókuszált.
Wolfner Gyula népművészeti gyűjteményéből: magyar cserépedények а XVII—XIX. századból
A korabeli sajtó örömmel számolt be róla, hogy (Wolfner) „sikerei révén divatba jött a magyar művészet termékeinek gyűjtése. (...) A lakásában, melynek falait magyar művészek képei borítják, nem bontakozhattak ki kellőképp a keramika és a fiókokban őrzött hímzések sorozatai. Csak a múzeum elrendezésében mutatja a gyűjtemény igazán ritka gazdagságát.”
Az Iparművészeti Múzeum kiállítása épp a magyar népművészet két talán legérdekesebb ágát, a népies keramikát és a népies hímzéseket ölelte fel.
A Wolfner-gyűjteményből kiemelkedő a felvidéki, úgynevezett habán edények csoportja (lásd képünkön), ezt egészítik ki a népies hímzések és csipkék, valamint sárközi és felvidéki tót felkötők darabjai. Ez a fent látható kép valamelyest árulkodik a gyűjtemény gazdagságáról: a Wolfner otthonában készült fényképen habán kerámiák, hímzések és egy miseruha is látható. A gyűjtő egyénisége és egyéni ízlése erősen áthatotta ezt a kiállítást, érezhető, hogy választásaiban nem a tudományos szempont vagy a tárgya értéke volt a döntő.
