A századforduló éveiben, a festőművészként is jól ismert alkotók – egyéni látásmódjukkal – nagy szerepet játszottak a magyar ipar fejlesztésében. Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Körösfői-Kriesch Aladár maradandó iparművészeti alkotások létrehozásában vettek részt. Terveik nyomán üvegablak, épület- és edénydíszítő motívumok, illusztrációk vagy akár textil-, bútorszövet- és lakásdekorációs elemek készültek, gyűjteményünkből az általuk tervezett darabokat mutatjuk be.
Rippl-Rónai József: Háromkirályok imádása, falikárpit, 1894-95
Rippl-Rónai József a „kukoricás” vagy „fekete” korszakának nevezett alkotói periódusai mellett a kárpittervezésben is letette névjegyét. Legismertebb és legtöbbet idézett iparművészeti alkotása, a Vörösruhás nő a Ráth-villa állandó kiállításában tekinthető meg. Most épp február 4-ig látható, aztán pihentetik, előkészítik a textil- és viseletgyűjtemény munkatársai a nyári, franciaországi utazásra.
A Rippl-Rónai elgondolása alapján készült és Lazarine Baudrion által kivitelezett kárpit gróf Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőberendezéséhez tartozott, amelynek tervezésére a tányéroktól az üvegablakig Rippl-Rónai kapott megbízást.
Most egy másik munkáját is – a Háromkirályok imádása címűt – is megidézzük olvasóinknak, amelynek kivitelezése az Erzsébet Nőipari Iskolához köthető. A bibliai esemény inspirálta jelenetben egy egyszerű parasztszoba belseje látható, középen a gyermekét ölében tartó Madonna, körülötte a királyok veszik körül. Jellegzetes, szecessziós kompozíciók a pasztelles halványkék, zöld, rózsaszín és sárga színfelületek, a síkba terített virágok és a vonalvezetés.
Czimra Gyula: Ház a fák közt, kárpit, 1940-es évek
„(..) a tiszta forma kihangsúlyozása és a színek kápráztató gazdagsága vezetett" – így foglalta össze művészi törekvését Czimra Gyula a pályafutása végén. Ez a gyűjteményünkben található, apró kis gobelinmunka (33,5x44 cm) Ház a fák között címmel az 1940-es években született. A gyapjúból készült, szövött kárpit szinte teljes felületét az óriásnak tűnő fák uralják, nehezen kivehető az apró kis kunyhószerű ház, amint megbújik az egyik mögött.
„Tiszta és színes világ ez, felszabadult, szigorúan megkötött és gyermekien játékos egyszerre. Pontos, sallangmentes, szinte mérnöki rajza és szerkezete a színek valamilyen naiv ártatlanságával és bájával párosul“ – olvasható Czimra 1967-es, a Fényes Adolf teremben rendezett kiállításának katalógusában. És valóban: akár festményeit, akár ezt a játékosan, szinte mesevilágba illő színekkel és finomsággal készült kis darabra gondolunk, világos és könnyen áttekinthető világot tár elénk.
Fotel rózsás kárpittal, 1904-1905
„Nem meglepő a minden újra fogékony művésztől, hogy számtalan műfajban kipróbálta tehetségét, a leginkább meghatározó kárpitterve mellett plakátokat, képkereteket tervezett. Ezen formakísérletek mellett Vaszary János alkalmazott művészete a textiltervezésben a legjelentősebb” – olvasható Őriné Nagy Cecília tanulmányában, amelyet Vaszary János iparművészeti munkáival kapcsolatban írt.
A ‘scherrebek’ szövési technikával készült (színén és fonákján egyforma felületű szövésmód), szinte teljes egészében kárpitozott bútordarab különlegessége éppen a kárpitja, amelyen sötét sávban, kék cserepekbe „ültetett", stilizált, rózsaszínű bazsarózsák virágoznak. A festőművész Vaszary által tervezett textíliát Kovalszky Sarolta – a korszak ismert szövőnője – segítségével készítette el a Torontáli Szőnyeggyár. A karosszékhez egyébként azonos mintájú és szövésű függönypár és díszpárna is tartozik.
Körösfői-Kriesh Aladár: Kasszandra, kárpit, 1908
A gödöllői művésztelep egyik alapítója, a helyi szövőműhely vezetője, aki a Zeneakadémia és a marosvásárhelyi kultúrpalota falfestményeinek elkészítésére is kapott megrendelést: Körösfői-Kriesh Aladár, a magyar szecesszió egyik meghatározó alakja.
Több gödöllői művésztársával együtt az „ősrégi szimbólumok” megtalálását és egy magyar mítosz megalkotását tűzték ki célul. Ehhez ókori, középkori és magyar népi forrásokat használtak fel, melyek motívumait olykor meglehetősen szabad szellemmel illesztették össze. Így kerülhetett témáik közé Kasszandra alakja is. Priamosz trójai király leánya a görög mitológia jóstehetségű asszonya volt. Látnoki képességét Apollótól kapta, akinek cserébe szerelmet ígért. Mivel megszegte egyezségüket, Apolló azzal büntette a leányt, hogy jóslatainak senki nem hitt. A kárpit azt a jelenetet ábrázolja, amikor Kasszandra a madarak röptéből megjósolja Trója pusztulását. Riadt arccal tekint az égen szálló darvakra, hosszú vörös haja hullámozva omlik két oldalára, az áttetsző drapérián átsejlik karcsú termete.
