130 éve született Molnár C. Pál festőművész, grafikus. A gyűjteményünkben található fametszeteivel és egy általa tervezett táncrenddel emlékezünk az úgynevezett római iskola legjelentősebb magyar képviselőjére.
Képzőművészeti főiskolai tanulmányait követően a párizsi Louvre-ban másolással képezte tovább magát Molnár C. Pál, majd Rómában élt három évet az 1920-30-as évek fordulóján a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Egyszerre volt otthon a szenteket ábrázoló jelenetek és képes magazinokba készített grafikák világában. Többek között illusztrálta Illés Endre, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Nagy Endre, Szabó Lőrinc műveit, valamint Az Est Lapok számára is számos grafikai feladatot készített. A II. világháború után főképp az egyházi tematikájú munkái kerültek előtérbe, számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, ahol kiemelkedő helyezéseket ért el. Megkapta – többek között – a Milánói Triennálé aranyérmét, a Szinyei Merse Pál Társaság festészeti nagydíját, a Varsói Nemzetközi Fametszet Kiállítás aranyérmét, a Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás aranyérmét és az 1937-es párizsi világkiállítás nagydíját, aranyérmét. Művészete sokoldalú, festményei színekben tobzódnak, fametszetei ötletgazdagok, humorérzéke, kreativitása átüt alkotásain. Egykori lakása ma emlékmúzeum, ha szeretnék megismerni művészetét, hajdani életterét, érdemes ellátogatni a Gellérthegyre, a Ménesi úton található Molnár C. Pál Műterem Múzeumba.
Születésének 130. évfordulója kapcsán gyűjteményünkből az általa készített fametszeteket mutatjuk be, amelyek közül öt darab Assisi Szent Ferenc életének jeleneteit illusztrálja. A Molnár C. Pálról szóló életrajzi írások egyöntetűen arra utalnak, hogy festészetében a vallásos művészet egyik megújítója volt. Vásznain a szentek mesehangulatú, meleg intimitású idillje és a vigasztaló, kedves csodák láthatóak, festményeinek színvilága pedig e bensőséges pillanatokhoz illő lágysággal vonzza nézőit. A vallás drámai, komor, feszültséggel teli részletei nem kimondottan érdekelték a művészt, leginkább Mária és Jézus életének bensőséges ábrázolása foglalkoztatta.
A másik alkotása gyűjteményünkből: egy táncrend 1925-ből – a Műegyetem felkérésére. Az intézmény által évente megrendezett Technikus-bál a műszaki és technikai tudományokkal foglalkozó szakemberek társasági eseménye volt. Már a könyvecske előlapján felfedezhetjük a Molnár C. Pál által készített grafikát, a táncritmusra összefonódó párról. Ez a díszes, miniatűr notesz tartalmazta az esemény főszervezője által meghatározott táncokat – mint itt például a csárdást vagy a francia négyest –, és ezekre az udvarlók jóval az esemény előtt feliratkozhattak a kiszemelt hölgyeknél. Fontos üzenetértéke volt annak, hogy ki milyen táncra engedett magához közel egy urat, hiszen ez volt az egyetlen társadalmilag elfogadott formája férfi és nő nyilvános közeledésének.
