Megnyílt szombat délután az Iparművészeti Múzeum legújabb időszaki kiállítása, a Dresszkód: art deco, amelynek kurátora Csepregi Noémi, a textil- és viseletgyűjtemény főosztályvezetője. Az ünnepségre érkezők Cselovszki Zoltán főigazgató köszöntőjét, valamint Benedek-Epres Panni manöken és Mészáros Zsolt művészettörténész megnyitóbeszédeit hallgathatták meg, a kurátor tárlatvezetésével járhatták be a termeket, továbbá megcsodálhatták a villa gyönyörűen felújított kertjét.

Utolsó alkalommal nyílik meg kiállítás a jelenlegi állapotában, hamarosan ugyanis az Iparművészeti Múzeumot integrálják más társintézményekkel együtt a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz – jelezte beszédében Cselovszki Zoltán. A főigazgató a Dresszkód: art deco-tárlat kapcsán arra buzdította a megnyitó közönségét, ne bántsák, hanem próbálják megérteni a nőket.

Élete nagy része a divat körül forog, hiszen a 30 éve a szakmában dolgozik Benedek-Epres Panni.
A manöken, aki fontosnak tartja az öltözködést, a divat örök körforgása kapcsán elmondta: a tervezők mindig visszanyúlnak a korábbi korokhoz, így a mai elgondolásban viseljük az art deco-darabokat. Benedek-Epres Panninak munkája kapcsán számtalanszor sütöttek a hajába Marcell-hullámot, sokszor festették csókosra a száját, ami teljesen ellenébe megy a mai divatnak, ahol nem az ajak kicsinyítése a fő szempont. Viselt gyöngyökkel, marabutollakkal díszített estélyi ruhákat, amelyeknek nagy súlyuk volt.
Az első világháború után az összejöveteleken ilyenekben táncoltak a nők egy jó charlestont. A mai élethez úgy kapcsolódik ez a kor – tette hozzá –: akkor alakult az önálló nő, aki eltartja magát. Az első világháborúban kénytelenek voltak dolgozni, ami manapság, 100 év múlva természetes, hiszen a nők önállóak és modernek, gondoskodnak magunkról és a családjukról. Ebben az időszakban megváltozott a divat is, a hölgyek fiúsabb ruhákat hordtak, például nadrágokat, és divat lett a rövid haj.

Az I. világháború után a leányálmok kiléptek a gyerekszobákból, a plakátokról és a mozivásznakról másféle női ideál tekintett le, mint korábban – mesélte Mészáros Zsolt művészettörténész. A hölgyek alakja megnyurgult, szoknyája rövidült, a Garçonne-nak mondott típus dívott. A 20-30-as évek női a magazinok képriportja szerint folyton mozgásban voltak, sportoltak, flörtöltek, gyereket neveltek, munkát kerestek, szépségszalonba jártak, autót, sőt repülőt vezettek. A test kontrollja tovább folytatódott, amelyeket kozmetikumokkal, esztétikai beavatkozásokkal, könnyített fűzőkkel igyekeztek elérni, fontossá vált a sport vagy a fogyókúra.

Több dolgot köszönhetünk az 1920-30-as éveknek: a nők a rövid hajat, a nadrágot, a férfiak a pólóinget, mindkét nem tagjai a sportos, lezser stílust, valamint az uniszex és a fiatalság kultuszát. Lényeges társadalmi kérdésként jött elő a bubifrizura.

Csepregi Noémi, a Dresszkód: art deco kiállítás kurátora

A Dresszkód: art deco című kiállítás tereiben megjelennek a divat topográfiájának fő tájékozódási pontjai: Párizs, New York, sőt, Budapest is. Csepregi Noémi által megálmodott tárlat a hazai divatipar magas színvonaláról győz meg minket. A tervezői fantázia sem hiányzik a korszakból, érdemes megtekinteni például Zsindelyné Tüdős Klára pazar estélyi ruháját.

A cégek gyakran dolgoztak együtt képzőművészekkel. Erről tanúskodnak a Molnár C. Pál és Kozma Lajos által jegyzett táncrendek. A két világháború közti írókat sem hagyta érintetlenül a toalettek világa. Hol inspirációs forrást, hol megélhetést jelentett számukra.

A Dresszkód: art deco című kiállításon látható öltözetek, illusztrációk és kiegészítők sok mindenről vallanak: egyrészt szaktudásról, művészi ötletekről, másrészt társadalmi átrendeződésről, felgyorsuló hétköznapokról, és a változó emberi kapcsolatokról, harmadrészt az életérzésről, de talán legfőképpen szabadságvágyról.

A kiállítás 2025. január 12-ig látható a Ráth-villában.
Jegyvásárlás itt