Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Éles és tompa fények, nappali harminc fok és elemlámpával megvilágított esti homlokzatok – minden a fény körül forgott a szecesszió világnapja szombati eseménysorozatán.

Bár rendszeresek a tárlatvezetések A mi szecessziónk című kiállításunkban, Pandur Ildikó egészen más megvilágításban mutatta be a műtárgyakat a Ráth-villában. Elmesélte, hogy az egyik különösen szép darabot csörlővel engedik le a padlásról évente kétszer, hogy megtisztíthassák. De például arról is szólt, hogy a hallban lévő padlóvázán – amely Rappaport Jakab találmányával, az úgynevezett felhős zománc technikájával készült – miként csillant a fény. Sok romos lámpát találtak az ötvösgyűjtemény raktárában, amikor a kiállítás készült, kiderült, hogy néhánynak a búráját a kerámiagyűjteménybe leltározták be. Most jó pár régi pompájában látható a Városligeti fasorban. Az osztrák teremben lévő pálmacsillár a kiállítás építésekor a legnépszerűbb volt, és valószínűleg ma is az, akárcsak Jungfer Gyula különleges, fagyöngy-csillárja. Aki Juhász Gábor és Hargitai Ottó főrestaurátorok előadásaira beültek, még komplexebb képet kaptak a csillárok és gyertyatartók felújításáról, a múzeum ötvösremekeiről.

A kertben ugyancsak pezsgő élet zajlott. UV-vel megvilágítható festékkel Niklai Gyöngyvér szebbnél szebb virágmotívumokat festett arcra, karra és lábra, a múzeumpedagógusokkal pedig a látogatók Tiffany-mintákból és színes papírokból lámpásokat készíthettek.

A világnap közönsége két sétára is benevezhetett, de előtte érdemes volt meghallgatni Baldavári Eszter művészettörténész-muzeológus előadását arról, hogy a századforduló építészei mennyire vették figyelembe a fény egészségre gyakorolt hatását és szerepét.

Bár „Napfény, üveg, bronzcsillár” volt a címe Hutvágner Zsófia építészeti sétájának az Erzsébetvárosban, ennél jóval többet kaptak sétatársai: történeteket és századfordulós fotókat, alapítóokirat-másolatokat, valamint betekintést olyan szecessziós lépcsőházakba, amelyeknek létezéséről a lakókon kívül feltehetően csak a főmuzeológus és a várostörténészek tudnak.

Szőnyeggel borított, Zsolnay-csempés lépcsőházat látogattak, ellopott szökőkútról és kandeláberről hallottak, a Dob utcai általános iskola homlokzatán Róth Miksa mozaikképeit fürkészték, majd hatalmasnak tűnő, amúgy aprócska bérházat szemléltek a Jósika utcában. Az út végén meglátogatták a Városligeti fasor frissen felújított református templomát is, amelyet Árkay Aladár tervezett.

Az esti séta résztvevői – Joó Julianna és Péterfy Melinda művészettörténészekkel – nemcsak a Bajza utca és az Andrássy út, az Oktogon és a Nagymező utca híres szecessziós épületeit, valamint az egykori Balettintézetből készült hotelt nézhették meg, hanem körbejárhatták az Epreskertet, ahol egykor Strobl Alajos tartott mulatságokat. Beleshettek az aktszobortemetőként emlegetett kertrészbe is, ahova a Képzőművészeti Egyetem hallgatói helyezik a tanulmányok alatt készített munkáikat. Kívülről-belülről megtekinthették az egyik legszebb szecessziós épületet, a Sonnenberg-házat, amelynek lépcsőházáról a ház egyik lakója, Szinger Margit, az épület felújítására létrehozott alapítvány kuratóriumi elnöke mesélt. Megcsodálhatták a rendbehozott szobrokat és a Róth Miksa üvegablakokat, majd megtudhatták, hogy a másik – korábban kalapáccsal kivert –, 12 négyzetméteres ablak valószínűleg újra látható lesz. Sonnenberg Imre kereskedő építtette a családjának 1904-ben ezt a pompás házat, amelyet Kőrössy Albert Kálmán által tervezett. A háborút ugyan túlélte az épület, de sajnos 1957-ben homlokzatdíszeit leverték, tetőzetét lebontották.

A látogatók bebocsátást nyertek a Képzőművészeti Egyetem épületébe is, amelynek részeit – például Lotz Károly freskóit – nemrég újították fel. Az egyetem központi épületét adó palota építésére amúgy 1874-ben hirdettek pályázatot, és a zsűri elnöke az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat akkori elnöke, Ráth György volt, aki később az Iparművészeti Múzeum első igazgatója lett. Egy fiatal, cseh származású építész, Láng Adolf nyerte meg a pályázatot, akinek ez volt az első komolyabb munkája. A magyar művészet első állandó otthonaként, a Műcsarnokként felépült, historizáló Andrássy úti ház kívül-belül az itáliai reneszánsz stílust követi. Mivel az 1896-os millenniumi ünnepségekre megépült az „új” Műcsarnok, így a „régi” viaszmúzeumként Plasticon néven működött tovább. 1907-ben Modern Színház Kabaréként újult meg. Budapest ostroma, 1945 óta pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem otthona.
A palota alagsorába költözött az Állami Bábszínház, amely a rendszerváltozás óta Budapest Bábszínházként működik.

____

101131648 — AN as a New EUtopia — CREA-CULT-2023-COOP Európai Uniós projekt keretében valósultak meg. // The Festival of Art Nouveau has been supported and financed by 101131648 — AN as a New EUtopia — CREA-CULT-2023-COOP.

 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/845,A+szecesszi%C3%B3+f%C3%A9nyei