Nem állítjuk, hogy ezek a szerkezetek versenyre kelnének a mai klímaberendezésekkel, de hogy üde színfoltjai voltak egy-egy enteriőrnek és kis felüdülést hoztak, az talán borítékolható volt. A múzeum kortárs design gyűjteményében két kis asztali ventilátort őrzünk, egy kis hűsölés erejéig ezekről mesélünk.
Az 1970-es évek ikonikus narancssárga színében gyártott, stílusos kis asztali készüléket Helios márkanéven forgalmazták. A nyugatnémet Schwenningenben előállított háztartási gép csak egyetlen fordulatszámon forgott, a kis rakétához hasonlítható eszköz mindössze 17 cm magas volt.
A Viventi fantázianevű asztali ventilátort 1958-ban tervezte Bozzay Emil és Dániel József. A légkeverő-hűsítő kisgépet aztán tizennyolc évig gyártották változatlan formában. Egy időben a Viventi volt Magyarországon a ‘nagybetűs’ ventilátor, amelyet a Ganz Villamossági Művek Kismotorgyára készített.
Dániel József műszeripari termékek tervezésével kezdte pályáját, később a Munkácsy Mihály-díjas ipari formatervező egy interjúban így fogalmazott: „Mindig arra törekedtem, hogy minél egyszerűbb legyen a terv, hogy könnyen és olcsón lehessen gyártani.”
Bozzay Emil neve pedig öccse kapcsán is ismerősen csenghet, hiszen Bozzay Dezső a modern ipari formatervezés hazai úttörőinek egyike volt. Emil az 1950-60-as évek fordulóján kapcsolódott be a designfolyamatokba testvére mellett, majd Angliába utazott a családjához, és a Philipsnél dolgozott egészen nyugdíjazásáig.
Az 1950-es évektől a hazai műszaki fejlesztés elengedhetetlenné vált az ország versenyképességének megtartására, emellett megjelent még egy szempont: a termékek esztétikai megjelenése. És mivel akkoriban már több nyugati kiadványt elérhettek a magyar alkotók is, tájékozódhattak a nemzetközi trendekről, így láthatóvá vált, hogy az árucikkek eladhatóságának záloga a formatervezés beépülése az iparba.