Különleges könyv magasodik a többi fölé a Gottermayer-kiállítás központi vitrinében: Jókai Mór A lélekidomár című regényének egyedi változata. A mű a szerző 50. írói jubileumára kiadott sorozatban, két kötetben jelent meg, melyeket Gottermayer Nándor kapcsolt össze ikerkötéssel. Bravúros megoldás, mikor egymásnak hátat fordítva (erre utal a francia dos-à-dos kifejezés), közös hátsó táblával építik egybe a könyveket. De miért éppen erre a kevésbé ismert regényre esett Gottermayer választása?

Jókai Mór: A lélekidomár című művének ikerkötése, Budapest, Révai Kiadó, 1897

Sokat sejtet, hogy a könyv Laborfalvi Róza, Jókai első feleségének elvesztése, illetve második házasságkötése között született, s az életrajzi párhuzamok miatt nem merészség a gyászfeldolgozás regényeként olvasni. Annyi biztos, hogy A lélekidomár átjárást kínál a fikció és a magánélet között, hiszen nemcsak saját veszteségét szőtte bele Jókai, hanem gyámleánya, a fiatalon elhunyt Lukanics Ottília, illetve nevelt lánya, Róza alakját is megörökítette a tragikus sorsú mellékszereplő, Godiva személyében. Lépjünk át ezen a kapun, hogy az író életének valódi mellékszereplőjét, Jókai Rózát közelebbről megismerhessük!

Mindent, amit Jókai Rózáról olvasunk, érdemes azzal az előismerettel fogadni, hogy a festőnő sorsa mennyire reménytelen helyzetből indult. A család harmadik Rózája, a kétszeresen „törvénytelen” gyermek, a kor szigorú erkölcsi felfogása szerint páriává lett volna, ha az író nem veszi pártfogásába, majd később a nevére is. Gondoljunk csak közeli ismerősükre, Szendrey Júliára, akinek elég volt újraházasodnia Petőfi eltűnése után, hogy haláláig hűtlenséggel vádolja Pest népe. Márpedig a Róza név nem csengett fényesen Jókai barátainak körében: 1848-ban azzal okozott botrányt az író, hogy feleségül vette a nála legalább nyolc évvel idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát, aki pályatársától, Lendvay Mártontól házasságon kívül kívül született 12 éves lányát, Benke Rózát vitte magával a kapcsolatba. Kisróza aztán (Kertész Erzsi nevezte így A három Róza című ifjúsági regényében), később szintén „megesett”, a pletykák szerint gróf Andrássy Gyulától született meg ugyancsak Benke Rózának keresztelt gyermeke. A kislányt, miután az anyja korán meghalt, Laborfalvi és Jókai nevelték fel – sokáig nem is árulták el neki, hogy nem az édes szülei. Felhőtlen fiatalkort remélhetnénk neki ilyen terhes múlttal?

     Jókay Jolán, Jókainé Laborfalvi Róza és Jókai Róza, 1870 körül (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Regényesnek tűnhet, de a Jókai-házban nevelkedő kisasszony korának ismert társasági figurája lett, irodalmi szalonokba, arisztokrata társaságokba volt bejáratos, s mondhatni a tenyerén hordozta nevelőapja. Sokat elárul kapcsolatukról, hogy a költségeit pedánsan feljegyző, ám a rokonokra, barátokra bőkezűen költő Jókai havi kiadásai élén mindig szeretett Rózája járandóságát tüntette fel. A fiatal lány bensőségesebb viszonyt ápolt az íróval, mint korán elvirágzott színésznő nagyanyjával. Állítólag ő volt az egyetlen, aki reggeli szeánszain egyáltalán megzavarhatta a munkában Jókait, tudniillik az író egész életében hajnalban kelt, hogy még a család neszezése előtt letudja a napi penzumot. Jókai Mór mindenben támogatta a művészi tehetséggel megáldott leányt: Huszár Adolfot kérte meg, hogy tanítsa meg a szobrászat alapjaira, Budapesten a Mintarajziskolában Székely Bertalantól és Lotz Károlytól, Münchenben Liezen-Mayer Sándortól tanult festeni. Arcképeivel, életképeivel rendszeresen szerepelt a korabeli csoportos kiállításokon, az ő munkái díszítették Jókai balatonfüredi villájának dolgozószobáját, sőt előfordult, hogy az író regényeihez is készített illusztrációkat.

Jókai Róza, Fotó: Kurzweil Frigyes, Budapest, 1888 körül (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Ha a Gottermayer-tárlaton járnak a Ráth György-villában, érdemes megvizsgálni a fekvő vitrinek tartalmát az első teremben: a Révai Testvéreknél megjelent A három márványfej ott látható, égszínkék borítója szintén az ő munkája. Jókai újabb regényeinek sorozatát kétféle, füzetes és kötött változatban terjesztette a kiadó az 1880-as években (utóbbiak Gottermayer műhelyében készültek), s mindkét típus Jókai Róza borítótervével és illusztrációival jelent meg. A kiállításon szereplő élénk darab az olvasónak tükröt tartó, szimbolikus figuráival csalogató lehetett a nagyközönségnek. Tehetséges művésznek indult Jókai fogadott lánya, kár, hogy „vasárnapi festőnő” maradt.

Mert mindent, amit Jókai Rózáról olvasunk, érdemes azzal az előismerettel is fogadni, hogy ez az asszony ambícióit folyton félretolva, önvádtól gyötörten, férfiak árnyékában élte az életét – bár sok hasonló példát ismerni a korból, sorsszerűnek ez azért mégsem volt mondható.

Jókai Feszty Árpáddal és nejével, Jókai Rózával Feszty műtermében, Vasárnapi Újság, 1894. január 7. (Forrás: Arcanum)

1886-ban, Laborfalvi Róza halálakor Jókai kérésére zokszó nélkül félbeszakította müncheni tanulmányait, s hazaköltözött, hogy átvegye az elhunyt színésznő feladatait az író mellett. Ekkor vette fel nevelőapja családnevét is. Mi több, miután 1888-ban összeházasodott Feszty Árpáddal (elszerette Jászai Maritól a festőt), közös otthonba költözött a Bajza és a Kmety utca sarkán a „papa” és az ifjú pár. Jókai Róza emlékirataiból még az is tudható, hogy „ura kívánságára” tette le esküvőjük után az ecsetet. „Szegény édes anyám. Sokat szenvedhetett. Lemondott a saját művészetéről, hogy az apját ápolja, hogy az ura művészetében olvadjon fel és mind a két áldozat – hiába volt” – emlékezett vissza a pár szintén festőként elhíresült lánya, Feszty Masa.

Ha a színes részletek alapján úgy tűnne, a festőnő portréja kedvéért teregetjük ki az írófejedelem magánéletét, érdemes tudni, hogy e történetek forrásainak egyike éppen Jókai Róza volt, aki az 1920-as években jelentette meg két kötetben, Akik elmentek…, illetve A tegnap címmel emlékiratait gyermekkoráról, családi titkokról, a korabeli művészeti élet belső világáról. Nem árultunk el olyat, ami a kortársak előtt ne lett volna nyilvánvaló, hiszen életrajznak is beillő rokoni, baráti visszaemlékezések tucatjai születtek Jókairól, a dualizmus kori „íróceleb” és népes családja életének szinte minden mozzanatát színes tudósításokból követhette a nagyközönség is. A három Róza története olyannyira közszájon forgott, hogy, mint említettük, a „csíkos könyvek” szerzőjét is megihlette, „a megpróbáltatásokat csendben tűrő” festőnő alakja pedig máig a női magazinok kedvelt témája maradt.  

Árnyalja a képet, hogy Jókai Róza – noha kissé regényes – memoárjai szerint a festésre pénzkeresetként is tekintett a család, férje tehát a munkától tiltotta el, nem a vászontól. Ezt az elméletet látszik erősíteni, hogy szükség esetén az asszony bármikor újra ecsetet ragadott.

Fesztyné Jókai Róza és Feszty Masa, Alkotó: Jókai Róza (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

A magyarok bejövetele című körpanoráma (vagyis a Feszty-körkép) kapcsán ritkán kerül szóba, hogy az jogi értelemben nem is igen köthető Feszty Árpádhoz. Az alapötletet Detaille és Neuville Franciaország történetét bemutató párizsi panorámaképe adta, a témát Jókai Mór diktálta tollba a vejének, megvalósításában pedig tucatnyi művésztárs működött közre – mások mellett Jókai Róza is. Zarándokoljanak el Ópusztaszerre, és figyeljék csak meg: Feszty a tüzet körültáncoló asszonyok mellett a „piszkos munkát”, a sebesültek és a halottak megfestését bízta feleségére!

Az sem feltétlenül igaz, hogy Jókai Rózának ne lett volna esélye művészként kibontakozni. Sárai Szabó Katalin tavaly publikált tanulmányából derült ki, hogy a festőnő bejáratos volt például Pulszky Polyxena, a Nemzeti Múzeumot vezető Pulszky Ferenc lányának szalonjába. Póly, ahogy a barátnők becézték, Teleki Sándorné és Benczúr Gyuláné közeli bizalmasa volt, akikkel a történész szerint egyfajta női „támogató hálózatként” működtek a századvégen. Ha egy tehetséges asszony szerette volna kiadatni a verseit, kiállíttatni festményeit, vagy csak tanítónői állásra vágyott, bizalommal fordulhatott hozzájuk. Mindig tudták, kinél érdemes egy jó szót szólni protezsáltjaik érdekében – ők egyengették például Czóbel Minka költőnő karrierjét is. Jókai Róza azonban hiába rendelkezett Pólyékhoz hasonlóan kiterjedt kapcsolati hálóval, ebben a körben inkább művészfeleségnek tekintették, háziasszonynak, akinek érdemes a szalonját viszontlátogatni.

 

Jókai Róza illusztrációja A lőcsei fehér asszony című regényből, 1886 (Forrás: Wikipedia)

Talán mégis számon tartották örökölt sorsát, s addig számított a társaságban, amíg Jókai lányaként, Feszty feleségeként mutatkozhatott be? Esetleg ő maga gondolta előbbre valónak háziasszonyi szerepét, vagy a státuszával nem fért össze, hogy az önmegvalósító, munkát vállaló nők közé sorolják? Sokszínű folyamat volt a századfordulón a női emancipáció – derül ki Sárai Szabó Katalin egy másik tanulmányából. Sok fejtörést okozott az érvényesülés mikéntje például Greguss Gizella iparművésznek és Dienes Valéria táncművésznek is. Jókai Róza kapcsán az érvényes válaszok fellelésében segítségünkre lehet, hogy mikor már mindent elveszített az asszony, festésből, emlékiratok publikálásából igyekezett lányát eltartani – s mint művészt értékelték a festőutódok is. Mikor az Alkotó Művésznők Egyesülete elnökének választották, 1931-ben így vezette fel a „nőpiktorok” kiállítását: „Nehéz sors, az asszonysors! És majdnem a lehetetlennel határos megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak. (…) Mert a nő élete — akit egy benső kényszer, láz a művészettel jegyez el — a lemondások láncolata kell, hogy legyen.”

Jókai Róza sorsa szomorúbban alakult, mint Godiváé A lélekidomárban – őt nem vitte el a kegyes kór, mielőtt minden összeomlott volna. Megélte imádott nevelőapja 1904-es, szeretett férje 1914-es halálát, s nélkülözésben élte le hosszú életét. Jókai Mórral, miután az 1897-ben feleségül vett egy 18 éves színésznőt, megromlott a viszonya, az író ki is tagadta az örökségből. Róza többször megtámadta ugyan a végrendeletet, de kevés sikerrel járt, s férje is befejezetlen vásznakat, adósságokat hagyott csak hátra. 75 évesen azzal a tudattal halt bele egy banális háztartási baleset szövődményeibe, hogy neki nem sikerült, nem volt ereje, mint sok más tehetségnek sem, az asszonyi teendők helyett a művészetet választani.

Feszty Árpádné Jókai Róza portréja, Alkotó: Feszty Masa (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Nem dolgunk mások önképét bírálni, nem vitatkozhatunk a halottakkal. De most azon a kiállításon csodálunk békebeli borítótervet, ikerkötést, betűszorítót vagy aranyozó szerszámot éppen, amely kezdi végre értékelni az írókon túli világot is: az illusztrátorok, a betűszedők, a könyvkötők munkáját a századelős regénycsodák megszületésében. Értékeljük helyén az illusztrátor, festő Jókai Róza művészetét is!


A Gottermayer-galaxis. Jókai könyvkötője című kiállítás nem csak a könyvekből felépített virtuális univerzumra, a tartalmat hangsúlyozó Gutenberg-galaxisra reflektál, hanem a könyvek fizikai megszületésével is foglalkozik; a művészek, illusztrátorok, könyvtervezők és azoknak végső formát adó könyvkötő közös munkája által megszülető könyvek alkotta „galaxist” mutatja be.