Civil kezdeményezést karolt fel 13 éve az Iparművészeti Múzeum, ennek köszönhetően ma már Európa-szerte egyszerre ünnepelhetjük a kontinens századfordulós kulturális és épített örökségét. Ezúttal a szecesszió világnapja történetét elevenítjük fel Dr. Jékely Zsombor, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, a RANN alelnöke segítségével.
Magyar kezdeményezésre 2013 óta ünnepeljük a szecesszió világnapját, amely mára a Réseau Art Nouveau Network (RANN) nemzetközi szecessziós szervezet hivatalos programjai közé is bekerült. Ezen a kora nyári napon, Antoni Gaudí és Lechner Ödön halálának évfordulóján (mindketten június 10-én hunytak el) a világ minden tájáról csatlakoznak intézmények a századfordulós művészeti irányzatot bemutató programsorozathoz. Múzeumunk a kezdetek óta különleges tárlatvezetésekkel, városi sétákkal, előadásokkal készül az alkalomra. Kevés szó esett azonban eddig arról, honnét származik a világnap ötlete, miként vált nemzetközi mozgalommá a magánkezdeményezés, amely Glasgow-tól Barcelonáig, Nancy-tól Szabadkáig egyaránt megszólítja a szecesszió kedvelőit.
„Egy lelkes szecessziórajongó abban a szerencsében részesült, hogy több hónapot tölthetett Dániában. Hazatértekor a dán szecesszióról szóló fotókkal együtt egy kiváló ötlettel is előállt: jó lenne Szecessziós Világnapot rendezni” – olvashatjuk az alapötletről szóló rövid leírást a Szecessziós Magazinban. Kevés utánajárással kiderül, hogy ez a bizonyos rajongó és egyben ötletgazda a századfordulós épített örökség dokumentálására létrehozott magazin egyik szerzője, a Budapesti Városvédő Egyesület tagja, Puha Titusz szecessziós épületkutató. A magazin gyűjtése szerint már az első, 2013-as világnap nemzetközi kezdeményezéssé bővült. Felhívásukra ugyanis nemcsak az Iparművészeti Múzeum csatlakozott városi sétával, előadásokkal, sőt a ritkán látható párizsi épületkerámia-kollekció, a Bigot-pavilon kiállításával, hanem mások mellett a kaposvári Városi Könyvtár és a szabadkai Városi Múzeum is nyitottnak bizonyultak a kezdeményezésre.
Mozgó ünnep
A szecesszió világnapját azóta egyre több ország és intézmény ünnepli, nemzetközi elterjedésben azonban fontos szerepet játszott az időzítés is. „Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy éppen részt vettünk egy nagyobb európai uniós projektben, a Partage Plus digitalizálási programban, amelynek a kommunikációját az Iparművészeti Múzeum koordinálta” – emlékezik vissza Dr. Jékely Zsombor, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese (képünkön).
„Nagyon jó időben érkezett a Szecessziós Magazin megkeresése, mert rögtön be tudtuk vinni az ötletet a projektkonzorciumba, így a szecesszió világnapja máris kötelező esemény lett a partnereknek” – magyarázza. A 2012 tavaszán indult Partage Plus program célja a résztvevő országok és gyűjtemények szecessziós emlékeinek digitalizálása volt, illetve az eredmények közzététele az Europeana portálon. A kétéves programban közreműködő 17 ország 25 partnerének több mint fele valóban azonnal csatlakozott az ötlethez, akárcsak a következő évi világnaphoz, amely történetesen Lechner Ödön halálának 100. évfordulójára esett, így még kiemeltebb figyelem jutott a századfordulós örökségre.
„A szecessziós mozgalom közösségépítő törekvése a 21. században is példaként szolgál” – olvashatjuk a Partage Plus kapcsolódó oldalán, és ez fontos szempont a „World Art Nouveau Day” mozgalom megértéséhez. Az például már az elején kiderült, hogy a június 10-i dátumot érdemes szabadon kezelni, hasznosabb az évfordulóhoz közel eső hétvégékre szervezni az előadásokat, tárlatvezetéseket, városi sétákat, amelyek máig a világnap jellemző programjai. Hasonlóan, a programszervezés kereteit sincs értelme megszabni, hiszen fotókiállítással és Facebook-kampánnyal, múzeumi nyílt nappal és online konferenciával, alkalmi tárlattal és szelfi-versennyel egyaránt kapcsolódtak a kezdeti résztvevők. A lényeg a figyelemfelhívás, s ebben aranyat ér, hogy a kulturális örökségük mellett elkötelezett közösségek kaptak egy olyan „hívószót” a világnappal, amelyre felfűzhették programjaikat a turisztikai szezon kezdetén. „Alapvetően Puha Titusznak is az volt az elgondolása, hogy ez egy teljesen nyitott rendezvény legyen, amihez bárki csatlakozhat, aki szecessziós programot tud kínálni. Nincs semmiféle tagsághoz kötve a név használata, bármilyen eseménnyel lehet kapcsolódni, egyedül a június 10-i dátumot kell tekintetbe venni” – mutat rá Dr. Jékely Zsombor. Egy újabb tagság azonban ismét szerepet játszott abban, hogy a kezdeményezés máig élő maradt.
Felkerülni a térképre
Budapest már korábban is tagja volt a szecessziós városok hálózatának. A Réseau Art Nouveau Network (RANN) non-profit szervezetet azzal a céllal alapították 1999-ben a gazdag szecessziós örökséggel rendelkező európai városok, hogy megosszák egymással a századfordulós emlékek hatékony megőrzéséhez és népszerűsítéséhez szükséges kutatási eredményeket, illetve közös rendezvényeket, projekteket hozzanak létre. Múzeumunk szecessziós gyűjteménye igencsak jelentős, a szakmai kapcsolódás okán ezért 2016-ban az Iparművészeti Múzeum vette át Budapest képviseletét a RANN-ban az ELTE Művészettörténeti Intézetétől. Mivel a hálózat évről-évre bővülő, főként múzeumok, kulturális örökségvédő intézmények, civil szervezetek alkotta tagsága nagy átfedést mutatott a Partage Plus programéval, itt már nem kellett különösebben bemutatni a magyar kezdeményezést. „Sikerült elérnünk, hogy a szecesszió világnapja 2016-tól a RANN hivatalos éves programjai közé is bekerüljön. Ez egy széleskörű intézményi tagsággal rendelkező szervezet, amely 2014-ben az Európa Tanács Kulturális Útvonala címet is elnyerte, úgyhogy ezzel erős láthatóságot kapott a világnap” – mondja Dr. Jékely Zsombor, aki ma már a brüsszeli székhelyű szervezet alelnöki feladatait is ellátja.
A RANN aktív szereplője az uniós pályázatoknak. A szecessziós világnap nemzetközi koordinációjának elvállalása után, 2016-tól ezért a szervezet tagjai sorra betervezték a közös nyári ünnepet a jellemzően 3-4 éves pályázati projektekbe – ez része a jelenleg futó Art Nouveau as a New EUtopia című programnak is. „A RANN minden évben javasol egy központi témát a világnapnak” – sorolja még az előnyöket Dr. Jékely Zsombor. „Ilyen volt például az ólomüveg ablakok és a lépcsőházak tematikája, de szélesebb körű témajavaslatok is előfordultak, mint mondjuk a női művészek és a nők ábrázolása a szecesszió korszakában. Az intézményi tagoknak kvázi előírás, hogy ehhez kapcsolódó programot kell szervezniük.” Ettől függetlenül bárki csatlakozhat más ötlettel is, hiszen a világnap az eredeti céloknak megfelelően nyitott, közösségi ünnep maradt. A fentiek ismeretében azonban nem kell csodálkozni, hogy a kontinens számos érintett intézményének „egyszerre jutott eszébe” az elmúlt években a szecessziós alkotók vibráló színhasználata, stilizált tipográfiája, jellegzetes természeti motívumai, vagy éppen az azokban rejlő mozgás és ritmus felől közelíteni a korszak művészetéhez június elején. Hiszen ezekből a finom részletekből is kirajzolható egyfajta térkép, amire érdemes felkerülni.
Lelkesedésből táplálkozik
Öt évvel ezelőtt fejlődött odáig a mozgalom, hogy a szecessziós városok hálózatának tagjai egységesen jelenhettek meg a közönség előtt a nyári világnapon. Egy újabb RANN-projekt részeként, a Duna Régió Program keretében a budapesti Iparművészeti Múzeum ugyanis pályázatot hirdetett a World Art Nouveau Day többnyelvű, nemzetközi arculatának megtervezésére. A nyertes Red Dot-díjas magyar grafikusművész, Farkas Anna rózsabimbót jelképező emblémáját és a korszakra utaló tipográfiáját máig bárki használhatja, aki programmal kapcsolódik a világnaphoz (ezen a linken elérhető), de a RANN csak a saját tagságának írhatja elő az alkalmazását, változó sikerrel. Hiszen a lelkes magyar városvédő közösség ötletéből született, ma már széles körben ismert világnapot még 13 év múltán is formálják a közönségigények.
Múzeumunk az utóbbi években például már egyhetes fesztivállá bővítette a világnapi programsorozatot. Idén már biztos, hogy a Ráth György-villában tervezett programok mellett a kínálat része lesz a RANN Budapestre szervezett nemzetközi szimpóziuma a századfordulós épületburkolatokról június elején, illetve a kollégánk, Baldavári Eszter társszerkesztésében megjelent, Szecessziós építészet a Magyar Királyságban című hiánypótló album bemutatása is. „Egy valami továbbra is hiányzik, egy olyan felület, ahol akár országos, akár európai szinten nyomon lehet követni az eseményeket, hiszen a RANN a saját felületein csak a tagintézményeinek a programjait tünteti fel” – ismeri el a főigazgató-helyettes. A World Art Nouveau Day programkínálata folyamatosan bővül, egyre több a csatlakozó, a teljes kínálat összegyűjtésére azonban nincs kapacitása sem a brüsszeli szervezetnek, sem a világnap magyar kezdeményezőinek. Ám egy olyan mozgalom esetében, amely a közönség lelkesedéséből táplálkozik, idővel erre is születnek megoldások. Hiszen a közös cél, hogy legyenek minél inkább a köztudatban csodálatos századfordulós emlékeink, ma is sokakat motivál.
