The Cladding of Art Nouveau Buildings címmel nemzetközi szimpóziumot rendez június 1–2-án az Iparművészeti Múzeum Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum Díszteremében. A rendezvény a szecessziós építészetben meghatározó szerepet játszó építészeti burkolóanyagok, a kerámiák, cementlapok, terrazzo- és metlachi burkolatok történeti, elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja.
Az angol nyelvű konferencia, amelyen építészek, restaurátorok, műemlékvédők, kutatók és hallgatók érdeklődésére egyaránt számítunk, az Art Nouveau as a New EUtopia (2024–2027) Creative Europe projekt részeként, a budapesti Iparművészeti Múzeum és a Réseau Art Nouveau Network (RANN) nemzetközi szecessziós szervezet együttműködésében valósul meg.
Öltöztessük fel!
A tizenhárom európai partner részvételével zajló Art Nouveau as a New EUtopia program a fenntarthatóság szempontjából vizsgálja az európai szecessziót mint kiemelt kulturális örökségi területet. A program hat munkacsoportja közül többen is aktív szerepet vállal a budapesti Iparművészeti Múzeum, munkatársaink vezetik például azt a csapatot, amelyik a szecesszióra specializálódott szakemberek képzésére fókuszál a többi közt nemzetközi konferenciák, workshopok segítségével. Ennek a feladatnak a része a program második, júniusi konferenciájának megszervezése is.
A program első szimpóziumát 2024-ben, Brüsszelben rendezte meg a konzorciumot vezető RANN, amelyen a szecessziós épületek helyreállításának elméleti és gyakorlati kérdéseit tekintették át a résztvevők Velencei Kartától a Torinói Nyilatkozatig. Az időzítés jelképes, hiszen az 1964-es velencei kongresszuson a műemlékvédelem és a restaurálás alapvetéseit rögzítette a nemzetközi szakma, a 30 évvel későbbi torinoi találkozón pedig, már egy UNESCO szimpózium keretében, ezeket a klasszikus műemlékvédelmi elveket igazították a szecessziós építészet és örökség speciális igényeihez a résztvevők. Ezt követte újabb 30 évvel később a restaurálási elméletek jelenlegi állását áttekintő, brüsszeli találkozó.
A budapesti konferencia ennek folytatásaként a szecesszió kedvelt építészeti burkolóanyagait mint a Gesamtkunstwerk (összművészeti alkotás) szerves elemeit vizsgálja. A témaválasztás a korabeli építészeti diszkurzus ismeretében válik igazán érthetővé, amelyre a 19. századi német építész, Gottfried Semper burkoláselmélete (Bekleidungstheorie) volt a legnagyobb hatással. Semper újraértékelte az épületek tartószerkezete és homlokzata közötti kapcsolatot, a külső, vagyis a „formaköntös” művészi kifejezőerejére helyezve a hangsúlyt. Elmélete a historizmus majd a szecesszió épületeinek tervezését és megjelenését is befolyásolta. Utóbbi esetben elég csak Lechner Ödön példájára gondolnunk, aki „festővászonként” kezelt, síkdíszítményes homlokzatok mögé rejtette az egymásba folyó terekből álló, légies vasszerkezetekkel formált épületeit.
Épületszabászat
Milyen szerepük volt az építészeti kerámiáknak és a cementlapoknak az épületek vizuális harmóniájában, és hogyan viszonyultak ezek az egyéb homlokzati elemekhez? Milyen regionális különbségeket lehet felfedezni a különböző anyagok és technológiák használatában? A semperi burkoláselméletet és hatását tárgyaló bevezető szekció után ezekre a gyakorlati kérdésekre keresik a válaszokat a szakemberek a budapesti szimpóziumon. Esettanulmányok segítségével tekintik át a korszak kerámia- és cementlap-gyárainak történetét a Mintons Ltd-től a Villeroy & Bochon át a pécsi Zsolnay gyárig, különös hangsúlyt fektetve a különböző gyárakban született, széles körben elterjedt fejlesztésekre.
Külön szekcióban tárgyalják azt is a meghívottak, milyen okok és körülmények vezettek a kerámia burkolóanyagként való használatához, illetve, hogyan zajlott le a kézművességtől az iparosodásig tartó folyamat a szecesszió több szempontból is átmenetinek tekinthető korában. Ehhez hasonló, gyakorlatias megközelítés jellemezte a júniusi szimpózium előzményének tekinthető workshopokat is, hiszen idén februárban az Iparművészeti Múzeum szervezett már két egymásra épülő szakmai találkozót a cementlapok, valamint a terrazzo és metlachi burkolatok szakszerű kezeléséről és megőrzéséről.
Régiós értékek
Az Art Nouveau as a new EUtopia program több korábbi, a szecessziós örökség szerepét kereső nemzetközi projekt eredményeire is épít. A 2017 és 2019 között lezajlott A szecessziós örökség védelme és népszerűsítése a Duna menti régióban című program például a régió egyedülálló épített örökségének szakszerű megőrzésére, közösségi hasznosítására hívta fel a figyelmet. A folytatásában, a 2020–2022 közötti ARTNOUVEAU2 projektben pedig azt vizsgálták a résztvevők, hogyan erősítheti meg a Duna menti régió kulturális identitását, turisztikai vonzerejét ez a bizonyos közös örökség. A szecessziót a közép-európai térségben reprezentáló regionális központként az Iparművészeti Múzeum állandó szereplője ezeknek a projekteknek: munkatársaink kiállításokat, konferenciákat, restaurátor mesterkurzust, idegenvezetői tréninget is szerveztek már az európai uniós programok keretében. Mi több, ennek köszönhető az is, hogy ma már külön online forráskatalógussal segíthetjük a kutatókat a hazai szecessziós örökség feltérképezésében.
