Az ékszerek ősidők óta nemcsak díszítő, hanem szimbolikus funkciót is betöltöttek, történetük összekapcsolódik a divat mindenkori változásaival. Az öltözékekhez szorosan társuló, férfiak és nők által egyaránt viselt ékszerek hatalom- és rangjelző, valamint szakrális vagy akár bajelhárító szereppel is bírtak.

Az Iparművészeti Múzeum körülbelül 2000 darabos ékszerkollekciója a 15.000 tételből álló ötvösgyűjtemény része, amely a fémművesség legkülönbözőbb ágait, mint például az ezüst-, vas-, réz- és ónművesség remekeit foglalja magába.

Ezekből mutatunk be néhány „gyöngyszemet” a Nemzetközi ékszernap alkalmából.

Képes gyűjteményi válogatásunkban elsőként a reneszánsz korszak ritka darabjait fedezhetjük fel: a színes zománc- és ékköves díszítésű ékszerek legtöbbje eljegyzési ajándék volt, ennek árulkodó jele elsősorban a függőékszerként viselt, gazdag díszítésű násfa (női aranyékszer) szerelmi szimbólumrendszere.

A barokk ékszerek kedvelt díszítésévé a magas fénytörésű gyémántkő vált, és ekkor alakultak ki a dohány, illatszer vagy apró eszközök tárolására szolgáló szelencék is, amelyek a 18. században lettek igazán népszerűek és divatosak.

A 19. század első felében tűntek föl a növekvő számú polgárságnak is elérhető árú, olcsóbb anyagok felhasználásával készült, gyakran szentimentális tematikájú ékszerek, mint például a korszak egyik jellegzetes darabja, amelyet hajból fontak és szőttek.

Az 1800-as évek második felében a díszmagyar viseleteken ismét „divatba jött” a középkori eredetű ékszertípus, a boglár, azaz ékköves, gyöngyös, zománcos, arany vagy ezüst ékszer, dísz- és ruhakiegészítő.

A szecesszió virágzó ékszerművessége pedig az olcsó anyagokat (mint például a szaru és az üveg) nemesfémmel, színes zománccal és drágakövekkel párosította, az ékszerek gyakran egészen nagy méretűek és vibráló színekben tobzódtak. Az időszak kedvelt motívumai a légies, hajlékony nőalakok mellett a növény- és rovarvilág formavilága, kedvelt technikája az apró színes üvegablakok hatását idéző azsúrzománc volt.

A 20. századba érkezve a gyűjteményben a II. világháború utáni magyar alkotásokkal, jellemzően vörösrézből készült ékszerekkel találkozhatunk. A külföldi ékszerművességet pedig néhány finn alkotás reprezentálja az 1970-es évekből.

A 21. századi ékszerek java a képzőművészet határát súroló objekt, költői, filozofikus vagy korunk visszásságait humorral ábrázoló alkotás, ezekben megjelentek a legújabb ékszerkészítési technikák is, mint a a 3D-nyomtatás vagy műanyag.