Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

„Az én számomra a gobelin annyi, mint a szónoknak a beszéd, az írónak a betű… Én gobelinben tudom elmondani a mondanivalómat…” - fejtette ki művészetéről Ferenczy Noémi 1926-ban, Kolozsváron adott interjújában.

Ferenczy Noémi, a századforduló utáni évtizedek hazai gobelinművészetének meghatározó, újító alakja volt. Múzeumunk számos kárpitját őrzi, ebből egy kiemelkedő darab – a Rőzsehordó nő – is szerepel a nemrég nyílt Magyar Modern – Ungarische Kunst in Berlin 1910-1933 című kiállításon a Berlinische Galerie-ben.

A századfordulót követő évtizedekben számos magyar alkotó élt hosszabb-rövidebb ideig Berlinben, talán nem is gondolnánk, hogy a város milyen különleges szerepet játszott a magyar művészet és kultúra történetében. Már az első világháború előtt magyar művészek érkeztek a gyorsan fejlődő városba, hogy a nemzetközi platformon is megjelenjenek alkotásaikkal, a Spree partja pedig helyet kínált az alkotói szabadság felfedezésére. Az 1919-es magyarországi eseményeket követően még többen találtak szellemi oázisra a német fővárosban, Ferenczy Noémi is – részben politikai állásfoglalása miatt – emigrált. Úticéljai között szerepelt ekkor Párizs, Brassó, Bukarest és Berlin is, az itt letelepedő művészek újszerű és progresszív munkáikkal jelentősen gazdagították a berlini avantgárd irányzatát.

Ferenczy Noémi művészete az 1920-as évek elejétől új tartalommal gazdagodott: a Magvető nő, a Fahordó nő, a Piros korsós szőlőmunkásnő, a Szövőnő című kárpitok hétköznapi, a vidéki életet feldolgozó témái teljesen felváltották a művész által korábban kedvelt bibliai témákat. Művészi érdeklődésében elsőrendű szerepet kapott a munka és az ember, az élet és művészet ezek után elválaszthatatlanná váltak számára. Hétköznapi kézi, teremtő munkát végző - házat építő, növényt betakarító, kenyeret sütő - emberek ők, dolgozók, akik napról napra teszik feladatukat. Mindennapi hősök köszönnek vissza képeiről, a munka belső igényből fakadó, az élet értelmes megvalósítását valló egyetemes ember alakja.

Ez a tárlat most először átfogó módon mutatja be az 1910 és 1933 közötti időszakban hosszabb-rövidebb ideig Berlinben élő magyar művészeket és az itt készült vagy bemutatott műveiket. A Magyar Modern a berlini Secessionban 1910-ben megrendezett nagy magyar kiállítással indul, majd az első világháború utáni időszakban a különböző csoportokhoz és stílusirányzatokhoz tartozó művészek berlini periódusából láthat műveket a közönség.

Illusztris névsor fémjelzi a magyar modern „influenszerek” alkotásait a Berlinische Galerie-ben: mintegy 200 festmény, grafika, szobor, fotó, film, színpadkép és építészeti rajz. Így többek között Ferenczy Noémi alkotásai mellett Berény Róbert, Bernáth Aurél, Besnyő Éva, Brassaï, Czóbel Béla, Ferenczy Károly, Kassák Lajos, Martin Munkácsi, Tihanyi Lajos művei is láthatóak.

A kiállítás 2023. február 6-ig látható a Berlinische Galerie kiállítóterében, Berlinben.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/programs/view/682,Egy+magyar+Berlinben