Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Múzeumpedagógia

Az első, Pompa és luxus (barokk és rokokó viselet és stílus) című témanap elméleti oktatása az Esterházy-kincstár textíliáit bemutató időszaki kiállításra támaszkodott. A tanóra felépítésében a múzeumpedagógus célja az volt, hogy a gyerekek előzetes ismereteit felhasználva, a látott kiállításhoz kapcsolódó véleményüket bevonva interaktivitásra késztesse őket. Mivel a foglalkozásokon résztvevő iskolák legtöbbjére valamilyen speciális pedagógiai program jellemző, az órák előkészítése és megtartása során ezt is figyelembe kellett venni.
A magyarországi barokk főúri viseletet az Esterházy-kincstár ruhái jól reprezentálták: aranyszálas dolmány, hímzett bársonymente, koráll vagy igazgyönggyel ékes szoknya, vállfűző, gyémánt- és zománcberakásos díszgombok és kapcsok, díszes paszományok. Ami tárgyként nem maradt ránk, pl. ingváll, kötény stb. megfigyelhetők voltak az egészalakos portrékon. Elmélyült és néhány esetben élénk beszélgetés alakult ki a képekre reagálva, amelyeket nem csak a hasonlóság, életszerűség, részletgazdagság és az ábrázolt valóság szempontjából elemeztek, hanem összevetették a fényképezés nyújtotta lehetőségekkel is. A nagy létszámú osztályok esetében többször kaptak a diákok kis csoportban végezhető feladatokat ezáltal megengedve, hogy 4-6 (olykor 7) fős csoportokban egy-egy tárgyhoz, tárgycsoporthoz kialakított feladat mentén fedezzék fel a kiállítást. Ezt közös megbeszélés követte, ahol a gyerekek egymásnak mutatták be a „saját” tárgyaikat. Így nem csak az újonnan szerzett ismereteket hasznosíthatták azonnal, de egyszersmind jó alkalom volt arra, hogy egymás előtt, hangosan és figyelmesen számoljanak be tapasztalataikról és reagáljanak egymásra „észrevétlenül” fejlesztetve szociális, kommunikációs és anyanyelvi kompetenciáikat is.
A múzeum kiállított műtárgyai között több jellegzetes barokk kortárgy is található, pl. olyan ötvös remekek, mint a tengeri csikópár vagy a strucctojás serleg (asztaldísz), és a násfa (eljegyzési ajándék). Ezek egykori funkciójáról, anyagáról, készítési technikájáról közös beszélgetés során igyekezett a pedagógus minél több ismeretet átadni párhuzamba állítva a múltbeli tárgyakat napjaink hasonló funkciót betöltő eszközeivel.
A program egy további kreatív és kifejezőképességet fejlesztő feladata volt a versírás. Az irodalmi gyökerekkel is rendelkező igen izgalmas „magánéletű” Esterházy család szolgáltatta a lehetőséget arra, hogy a diákok egy-egy férfi, ill. női családtag szerepébe képzelve magukat írjanak szerelmes verset jövendőbelijüknek. A kiscsoportokban számos ötletes, humoros és friss rím született, amelyeket a gyerekek az „ihlető” személyek környezetében, a kiállítási térben adtak elő. A versekben és a frappánsan fogalmazott házassági hirdetésekben egyszerre bontakoztak ki saját vágyaik és a 17. századról a látogatás során kialakult elképzeléseik.
A kiállítás kijáratánál „ruhabutik” várta a gyerekeket, ahol magukra ölthették az imént megismert ruhatípusokat. Különösen a kislányok szerezhettek különleges tapasztalatokat: a merevített alsószoknya és a szorosra fűzött ruhaderék viselése szokatlan, de ugyanakkor élvezetes volt számukra. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változott meg a viselkedésük, járásuk, testtartásuk az öltözékben.
A kézműves foglalkozásokon az egyik csoport tagjai az egykori menték díszes záródását alkotó szárgombok készítési technikájával, a táblácskás szövés fortélyaival ismerkedtek meg, ami kiválóan alkalmas volt, a mai fiatalság által olyannyira kedvelt „barátságkarkötő” megszövésére. A másik csoport a régi násfák és boglárok mai hasonmását készítette filc alapra gyöngyök, drótok, flitterek, szalagok, zsinórok felhasználásával.
A Méltóság és játékosság (Barokk és rokokó életstílus) című második témanap autentikus környezetben, egy barokk kastély termeiben került megrendezésre. Az Iparművészeti Múzeum fíliája, a nagytétényi kastély ad otthont a múzeum állandó bútorkiállításának. Az enteriőrszerűen berendezett termekben könnyű volt ráhangolódni a XVII-XVIII. század előkelőségeinek életmódjára, ráadásul a program keretén belül az Iparművészeti Múzeum Ötvös- és Kisgyűjtemények Főosztálya segítségével, egy időszaki kiállítás is várta az idelátogató gyermekeket.
Két múzeumpedagógus segített folyamatosan eligazodni a mai ember számára ismeretlen vagy szokatlan tárgytípusok között. A foglalkozások során sokoldalúan mutatták be az adott korszak enteriőr-művészetét, társadalmát, tárgykultúráját. A gyerekek folyamatosan részt vettek a játékokban, rengeteg kérdést tettek fel, sőt előfordult, hogy ők maguk kezdeményeztek a témához kapcsolódó játékot. Az iskolai csoportok résztvevői többségében hátrányos helyzetű, 13-15 éves fiatalok voltak, akiknél az önkifejezés, a problémamegoldás nehézségeiből fakadó magatartásbeli szélsőségek kirobbanása, illetve ennek elkerülése sokkal nagyobb odafigyelést igényelt a projektvezetők részéről, mint egy „normális” csoport esetében. A programon egy játékos, szórakoztató, irányított beszélgetés során, a rávezetés módszerét alkalmazva, a gyerekek maguk jöttek rá bizonyos összefüggésekre.
A kézműves foglalkozáson a rokokó divat különlegessége, a toronymagas paróka készült el kétféle papírból bodorítva, muszlinnal, örökzöld növényekkel díszítve. Részben újrahasznosított papírból, kétféle minőséget használtak, így teremtve lehetőséget a különböző fodrok és bodrok méretének és formájának alakítására. A foglalkozásvezető rövid felvezetésében illusztrációkkal borzasztotta el őket az akkori higiéniáról, a paróka alatti és benne élő élőlények seregéről, a hajak kezdetleges és meglehetős bűzös fixálásáról, az akkori sminkek halálos ólomadalékairól összehasonlítva a mai sminkekkel. Így, mint egy mai party kellékeként készítették el a parókákat. A foglalkozásvezető humorral igyekezett őket inspirálni, lufikra dolgozták rá a parókákat, arcot rajzoltak nekik, közös fotózás és közös lufipukkantó akcióval fejezték be a foglalkozást.
A harmadik témanap az Elveszett szépségjegyek címet viselte. A drámapedagógiai foglalkozást a MomenTown Társulat tartotta. A színészek már a bejáratnál egy nagyon oldott, fesztelen hangulatot tudtak varázsolni, amely jó hangulat végigkísérte a három órás foglalkozásukat. Hihetetlen optimizmusuk, fesztelen jókedvük a fiatalokra is hamar átragadt. Még a legellenállóbb gyereket is rá tudták venni a közös játékra, amelyben hol a vívásé, hol a gáláns bókolásé volt a főszerep. A kreatív, önkifejezést előmozdító játékok valóban nagyon fontos szerepet játszhatnak - főleg a hátrányos helyzetben élő - gyermekek számára.
 


Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/muzped/view/4,Barokk+%C3%A9s+rokok%C3%B3+kort%C3%A1r+XVII-XVIII.+sz%C3%A1zad