A szerencse vagy a gonosz jelképe? Biblikus vagy népmesei elem? A kínai újévhez közeledve ezúttal a sárkányokat bírtuk szóra gyűjteményünkben. Küzdelmes lesz, tartsanak velünk!

Aranyozott porcelánfajansz díszkorsó sárkányfigurával, 1882, Zsolnay-gyár, Pécs

Sorsfordító időszakot jósol a kínai asztrológia a holdújév kezdetével, azaz február 10-én induló Sárkány évére, vagy, ha már csillagjóslásra adtuk a fejünket, legyünk pontosak: a Fa Sárkány évére. Hiszen a keleti horoszkóp a tizenkét állatövi jegy és az öt elem kombinációja alapján ad jövendöléseket az elkövetkező időszakokkal kapcsolatban. Márpedig a sárkány keleten szerencsét, erőt, bátorságot szimbolizál, a fa pedig a növekedést képviseli. Ha tehát hinni lehet nekik, olyan energikus változásokat hozhat ez az együttállás, amely nemcsak a személyes életünket, de az egész emberiség sorsát pozitív irányba terelheti. Úgy legyen! Üveggömbbel sajnos nem rendelkezünk, ám a tűzokádó fenevad – nagy meglepetésünkre – gyakori vendég gyűjteményünkben is. Lássuk, miről árulkodnak a mi sárkányaink!

Máz felett vasvörössel festett porcelán rizsboros csésze - lángoló gyöngyöt kergető sárkányokkal, 1820 – 1850, Kína

Az emberi képzelet ugyan határtalan, de nem független a napi tapasztalattól. Aki látott már középkori metszeteken ábrázolt szavannai állatokat vagy egzotikus tengeri lényeket, az pontosan tudja, hogy valódi ismeretek híján a környezetükben fellelhető állatok adták az ihletet alkotóiknak például az oroszlán vagy a delfin megrajzolásakor. Na de hogyan festünk meg egy olyan lényt, amely – és egy percre hagyjuk most a gyerekmeséket – tényleg csak a fantáziánkban létezik? Mivel a sárkány hagyományosan keleti szimbólum, legalábbis jobb ott a hírneve, mint a mi kultúránkban, hajlamos a mai ember a kínai ábrázolást valóságreferenciának tekinteni – s közben megmosolyogni a Szent György űzte középkori szárnyas gyíkokat. Pedig jó, ha tudjuk, az ő sárkányuk is keveréklény: szarvasagancsa, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, saskarmai, tigrislába és bikafüle van!

Hímzés - madárral küzdő sárkány, 19. század közepe, Kína

Hiába a természetfeletti erők és a bölcsesség jelképe, tehát alapvető uralkodói szimbólum a kínai sárkány, szörnyszerű ábrázolásából azért sejthetjük, hogy a keletiek sem tarthatták tanácsosnak e szerencsét hozó lényt magukra haragítani. Erre az ábrázoláshagyományra ismerhetünk rá például a fent látható, rizsbor fogyasztására tervezett csészék vasvörössel festett illusztrációin – a 19. század első feléből származó porcelántárgyak Bácsi Magda gyűjteményéből kerültek múzeumunkba. Az itt látható, arany és ezüst színű fémfonallal készült, szintén 19. századi kínai hímzésen pedig részleteiben is megcsodálhatjuk ezt a bestiát. Az életadó víz jelképeként gyakran a hullámokból emelkedik ki a fenevad, mint a csészéken, de szintén régi, ókori kínai hagyományra vezethető vissza az is, hogy a negatív szimbólummal, a főnixmadárral viaskodik, ahogy azt a hímzésen felismerhetjük.

Bronz kisplasztika – sárkány, 19. század vége

A keleti művészetekben mindenesetre általánosan kedvelt motívummá vált a főnixszel harcoló sárkány figurája, s ez különösen frusztráló lehetett honfoglaló eleinknek, akik ezekkel a régről ismert, a keleti teremtés-mítoszokban általánosan előforduló jelképekkel találkozhattak újra, miután a Kárpát-medencében letelepedtek, s a keresztény vallással ismerkedtek – csak éppen ellentétes jelentésben.
A Biblia ugyanis szintén hemzseg a sárkányoktól, ezek azonban már az őskáosz, a Sátán jelképei. Ilyen lényre ismerhetünk rá a Teremtés könyve kígyójában, sárkányt győz le Szent Mihály arkangyal, és egy hétfejű, vörös szörnyről emlékezik meg a Jelenések könyve is – hogy csak néhány ismertebb példát említsünk. Utóbbiról, a hagyomány szerint János apostolnak tulajdonított leírásról persze tudható, hogy az ókori kelet folklórjának ismeretében, annak elemeit felhasználva született – így igyekezett lebilincselő képet festeni az istenellenes hatalomról a szerző.

Fajanszlap - Sárkányölő Szent György ábrázolásával, Ibn Szatifan, 1882, Aleppo

A sárkány, mint az ördög vagy a bűn jelképének legyőzése ennek köszönhetően számos vértanú életrajzában felbukkanhat – Szent György a legismertebb közülük. Igaz, a 3. században élt katonáról valójában annyi tudható csak, hogy mártírhalált halt Krisztus követéséért valahol a Szentföldön, s sírját már az ókori zarándokok is látogatták. A lovagszent legendájába valamikor államalapításunk korában kerülhetett be a sárkányölő (vagy más források szerint: sárkányokat láncra verő) szerep – a Legenda Aurea nyomán például a mi 14. századi Érdy-kódexünkben is szerepel története. Hogy mennyire elterjed ez az ábrázolástípus, arra a Kolozsvári testvérpár, Márton és György jól ismert szobrai mellett hadd hozzunk ezúttal egy különleges példát: az itt látható 19. századi fajanszlap a jól ismert jelenettel például az aleppói iszlám kerámiaművészet görög ikonokkal rokonítható terméke. Hasonló, 17-18. századi példák számos gyűjteményben, sőt árveréseken is előfordulnak még.

Dísztőr, 1540 körül, Erdély (feltehetően); Törökország (Oszmán Birodalom) (feltehetően)

Hatalmi jelképnek tekintette tehát, de hajlamos volt a gonosszal azonosítani a sárkányt a középkori Európa embere, s e kettősségre sok példa akad – áttételesen még ez az Esterházy-gyűjteményből előkerült dísztőr is. Uralkodói szimbólumként ugyanis a kínai császárok mellett európai főnemesi családok ugyancsak előszeretettel alkalmazták címerükben, lángtorkú bestia díszíti például a walesi herceg felségjelvényeit. Az önmagát fojtogató sárkány már kifejezetten vallásos jelkép, hiszen arra utal, hogy a viselője legyőzte magában a gonoszt – ebben az értelemben bukkan fel az állat a Luxemburgi Zsigmond alapította Sárkány Lovagrend jelvényében is. Hadd mutassunk rá ezúttal két popkulturális példával a következményekre. Megvan Draco, a gonosz diák a Harry Potterből, vagy Drakula, a vérszívó havasalföldi fejedelem története? 1431-ben a Sárkány Lovagrend sorai közé került II. Vlad is, ő vette fel rövidesen a Draco (latinul: sárkány) nevet, amit fia, Vlad Ţepeş apja címével együtt Drakulaként (értsd: Draco fia) örökölt tovább… Hát nem megint szegény sárkány járt pórul, hogy még a vámpírt is róla neveztük el!

Selyemfonallal lanszírozott brokatell selyemszövet - 14. századi szövetet imitáló mustrával, Philipp Haas & Söhne, 1873 körül, Bécs

A dísztőrre visszatérve, a hasonló, török és arab eredetű, ívelt fegyverek a 16. század tipikus termékei. Bár a Sárkányrend Zsigmond halála után sokat veszített a jelentőségéből, a Nemzeti Múzeum fegyvertárában található analógia alapján, ahol egy hasonló, a lovagrend címerével díszített példányt is őriznek, feltételezhető, hogy még később is adományozták ez a címet. De a múzeumunk gyűjteményében lévő tőr más okból is kapcsolódik a témánkhoz: a jellegzetes magyarországi gótikus motívummal, a bogáncsos és megnyúlt bibéjű virágos kehelypártával díszített keresztvasa egyenesen sárkányfejben végződik. Hiszen a fenevad már csak ilyen: tartunk tőle, meséinkben a gyerekeket ijesztegetjük sárkánnyal, de közben szinte minden korban örömmel dekoráljuk vele dísztárgyainkat.

Falikárpit - Kadmosz történetének jeleneteivel, Mattens Hans műhelye, 16. század 4. negyede, Brüsszel

Mikor a korstílusnak megfelelően az antik művészetet tekintették követendőnek, és a görög-római mítoszokat jelenítették meg dísztárgyainkon az alkotók, megint csak nem kerülhették el a sárkányos horrort. Hiszen már a gyakran idézett Ovidius is előszeretettel színezte történeteit ezzel a keveréklénnyel. Az itt látható, egykor feltehetően a velencei Morosini-palotát díszítő brüsszeli falikárpit például Théba városának alapítója, a mitikus hős Kadmosz történetét eleveníti fel, aki az Átváltozások szerint – közelítsenek rá bátran a kárpit részletére – sárkány képében győzte le a várost fenyegető démonokat. De akad még ennél is ismertebb sztori a verses eposzban, hiszen ugyanitt olvasható Delphoi eredete: a monda szerint Apolló ott alapította meg a jósdát, ahol ötnapos korában az útját álló sárkányt, Pythiát legyőzte – ez a történet köszön vissza például ezen a kisplasztikán.

Eosinmázas festésű keménycserép váza sárkányokkal, 1900 körül, Zsolnay-gyár, Pécs

Szinte már a szemünk sem rebben, mikor felfedezzük, hogy a historizmus korából is sárkánymintás dísztárgyak egész sorát dobja elénk gyűjteményünkből a gép. Nézzenek csak rá a bécsi Philipp Haas & Söhne cég 19. század végéről származó, vörös alapon aranyszínű sárkányokkal díszített selyemszövetére, vagy a nyitóképünkön és itt is látható sárkányos díszvázákra a Zsolnay kínálatából. Mindkét gyár alkotói előszeretettel nyúltak 13-14. századi előképekhez ekkoriban, s imitálták itáliai, vagy akár – mint a pécsi manufaktúra tervezői – bizánci és szaracén selyemszövetek mustráját századvégi termékeiken. S mi a közös mindezekben? Mostanra már biztosan sejtik.

Terv - előzéklap Gazdag Erzsi: Száll a sárkány c. könyvéhez, Lukáts Kató, 1959 körül, Budapest

Az élet nehézségeit nem lehet kikerülni, a hősnek küzdenie kell azért, hogy magasabb szintre jusson – mesekutatók szerint ezzel szembesít minket a sárkánnyal viaskodás gyakori motívuma. Mi több, a pszichológusok egyenesen a felnőtté válást látják e küzdelemben. Bárhogyan is legyen, mi szólunk jó előre, készüljenek fel rá, hogy hamarosan a sárkány küzdhet meg önökért. Boldog holdújévet mindenkinek!