539 jelentkezőből 20-an nyertek – köztük az Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai osztálya – azon a nemzetközi pályázaton, amely támogatja az ukrán háború miatt Magyarországra menekültek új közösségbe való beilleszkedését. A projekt során a nyertes szervezetek akár 5000 eurót is kaphattak kulturális programjuk megvalósítására.

 

Az Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógusainak terve, hogy rendszeresen látogatható – tanórán kívüli – múzeumpedagógiai programokat tegyenek elérhetővé a magyar nevelési-oktatási intézmények ukrán tanulóinak (7-14 éveseknek). A programok többnyelvűségével a nyelvi korlátokat is feloldják.
A családokat megszólító művészeti tevékenységek a Ráth György-villa A mi szecessziónk című állandó kiállításában és műhelyében valósulnak meg. Így a műalkotásokkal való közvetlen találkozás, majd az azt követő kreatív alkotás oldott, családias légköre segíti a közösségbe lépés nehézségeit. A múzeumi környezet nemcsak a lelassulás, az elmélyülés, az elgondolkodás helye, hanem egy olyan tér is, ahol a gyerekek képeket, hangokat, érzékszervi benyomásokat kaphatnak, és meg is hallgatják őket. Ez a művészeti közeg segíti az ukrán családok társadalmi beilleszkedését.



Elsősorban a századforduló híres családjaival, életmódjával, tárgyaival, valamint a különböző kézműves technikákkal ismerkedhetnek meg a fiatalok. A program során olyan női alkotókkal „találkozhatnak”, akik a századforduló meghatározó szővőműhelyében dolgoztak, így a nők és a gyereknevelés helyzete is megjelenhet beszélgetések témájaként. Felpróbálhatnak korabeli kiegészítőket, ékszereket, ruhák másolatait, és közelről megvizsgálhatnak szecessziós tárgyakat. Ezeket összehasonlíthatják a mai tárgykultúrával és divattal, összevethetik a jelenlegi környezetükkel. Ez az érzékszervekre ható múzeumpedagógiai módszer javíthatja a koncentrálást, valamint fejleszti a valós interakciót.

  

A program a kiállításban kezdődik, a műhelyben zárul, ahol olyan különböző művészeti eszközöket és technikákat próbálhatnak ki a gyerekek, mint például kerámiabögre festése vagy madáretető készítése, valamint tolltartó nemezelése. Ez egyértelműen hozzájárul a szociális készségük fejlesztéséhez, valamint a pozitív élményekhez. Továbbá segíti őket a társadalmi integrációban és az önbizalom erősítésében. Az alkotás, a közös beszélgetés, a véleménynyilvánítás hozzájárul a traumák feldolgozásához.

A projekt közvetett célja, hogy az esélyegyenlőség, az egyenlő hozzáférés jegyében támogassa az ukrán fiatalokat. A befogadás és a méltányosság előmozdítására a művészeti technikákat, kreatív tevékenységeket hívják segítségül. A művészeti alkotások és alkotó művészek megismerése új perspektívát adhat nekik, a hétköznapokból kizökkentve új lehetőséget mutat: a művészi alkotás örömét.

A befogadó közösség megteremtése egy hosszú folyamat, így az is céljuk a múzeumpedagógusoknak, hogy a rendszeresen visszatérő alkalmakon közösségek jöjjenek létre, ismeretségek születhessenek.
A sikeres alkotás által a fiatalok önbizalma is megerősödik, így könnyebben helyt állhatnak a mindennapokban.



A menekült gyermekek középpontba helyezésével egy olyan csoport kap szót, amelynek hangját ritkán halljuk. Másrészt az ingyenes, érdekes, kreatív elfoglaltság segíti a kikapcsolódást, a rekreációt, és enyhíti az izoláltságot, mivel sorstársaikkal is találkozhatnak.



Honfitársaink számára a projekt azért hasznos, mert a sokféleség jegyében egy egészen új szemszögből világít rá korunk egyik legnagyobb tragédiájára. A projekt minden eredménye érzékenyít, új perspektívát ad, segíti a megértést, a befogadást, a feldolgozást.