Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép
 

    A Ráth György Múzeum jelenleg zárva tart.

    A RÁTH MÚZEUM RÖVID TÖRTÉNETE

Ráth György (1828-1905) az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt, végzettsége szerint jogász. Nemcsak szakmája, hanem főként műgyűjteménye révén szerzett már maga korában széleskörű elismertséget. Kollekciója a korszak, a XIX. század utolsó harmada, vége egyik legjelentősebb egyetemes igényű polgári műgyűjteménye volt, amelyben a képtár, a Hungarica-könyvtár mellett a legkülönfélébb iparművészeti régiségek kaptak helyet, sőt egyiptomi, antik műtárgyak is. Mint rajta kívül sokakat a polgári műgyűjtők közül, őt is a lakberendezés, otthona műtárgyakkal való díszítése vezérelte.
   Ráth 1901-ben vette meg a Városligeti fasorban lévő villát, amit feleségével együtt műtárgyakkal rendezett be. Györgyi Géza alakította át az épületet, és a belső kialakításának szecessziós elemei e korból származnak: a lépcsőkorlátot a századforduló kiváló vasművésze, Jungfer Gyula készítette, a lépcsőház és a hall bútorzatát a magyar szecesszió kiemelkedő egyénisége, Horti Pál elképzelései alapján készítették.
   Szerencsére az Iparművészeti Múzeum Adattárában rendelkezésünkre áll néhány korabeli archív fénykép az enteriőrökről, amely nyomán fogalmat alkothatunk a berendezésről. Egy artisztikus ember lelkének hű tükre volt a sok aprósággal kellemessé tett nagypolgári villa, melyben a tárgyak megfelelő elrendezése rafinált művészi hangulatot keltett. A múzeum csak őrzi kincseit, az amatőr Ráth György azonban együtt élt velük.

 Nagy szalon a Ráth villában, 1906

  Ráth György 110 esztendeje (az évforduló visszhang nélkül maradt) 1905. július 7-én, hunyt el, minden javát korlátlan rendelkezési joggal feleségére, melcsiczi Melcsiczky Gizellára hagyta. Könyvtára, amiről már életében intézkedett, az MTA-ra szállt. Ráth György célját, hogy műgyűjteménye halála után az O. M. Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerüljön, özvegye valósította meg, aki úgy döntött, hogy ajándékba adja a tárgyakat, azzal a kikötéssel, hogy “Ráth György Múzeum név alatt együttes és oszthatatlan, nyilvános jellegű egészet képezzenek s az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét alkossák, valamint, hogy annak kezelése alatt álljanak.” Ráhné megvételre ajánlotta fel a villát, s ráadásként odaajándékozta a teljes műgyűjteményt, berendezést. Az ingatlan a m. kir. államkincstár tulajdonába került, majd az 1907:XIII. tc. kimondta: “A törvényhozás ezt a gyűjteményt ’Országos Ráth György Múzeum’ elnevezés alatt, mint az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét, az OMIM mindenkor való igazgatójának igazgatása, kezelése és őrizete alá helyezi, az ajándékozó özvegytől 350000 koronáért megvásárolt és Budapest székes főváros VI. kerületében, a Városligeti-fasor 10. házszám alatt lévő épületben leendő együttartását elrendeli s mint nemzeti közintézményt, az ország elidegeníthetetlen javai közé sorozza.” Indoklásként utaltak rá, amit e gyűjtemény a hazai kulturális emlékek megőrzésében játszott, példaként felsorolva, mely korábbi magyar gyűjteményekből kerültek tárgyak Ráth tulajdonába. Megemlítették nemzeti gyűjteményeink hézagosságát, továbbá azt a pótolhatatlan veszteséget, amit e kollekció esetleges külföldre vándorlása jelentene, hiszen erre az időszakra már több jelentős magyar magángyűjtemény szóródott szét a nagyvilágban.

A Ráth-villa épülete 1906-ban

  Ráth műgyűjteményéből tehát létrehozták az Országos Ráth György Múzeumot a fasori villában. Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója elkészítette a gyűjtemény tárgyainak részletes leírását, leltárát, megírta Az Országos Ráth György Muzeum kalauzá-t (1906-ban francia nyelven is megjelent, majd 1913-ban újból kiadták).
1906 novemberében ünnepélyes keretek között mutatták be a sajtó képviselőinek a főváros új látványosságát, amit az uralkodó, Ferenc József is megtekintett 1907. január 8-án. A kiállítás rendezője, Radisics Jenő meghagyta a szobák eredeti berendezését, alig-alig változtatott a Ráth által kialakított enteriőrökön.
  A két világháború között a Ráth villa látogatható volt, igaz, fenntartása költségeket rótt az államkincstárra. A gyűjteményből néhány nem muzeális értékűnek ítélt műtárgyat árverésre bocsátottak.
  A Ráth Múzeum önállóságának és gyűjteményeinek felszámolására a második világháború előtt és alatt, sőt néhány évig utána sem került sor. A Ráth Múzeum a világégést aránylag kisebb veszteséggel vészelte át; Minthogy viszonylag kis kár érte az intézményt s mivel kisebb múzeumról volt szó, 1946-ban javasolták a Ráth Múzeum gyors felújítását, helyreállítását és megnyitását a nagyközönség előtt. Az indokok között szerepelt az is, hogy változatos, sokoldalú és elsőrangú a tárgyi anyag, a századvégi enteriőr történelmi jelentőségű és “Hű hirdetője a milléniumi időkben élt pesti polgárnak az egyetemes kultúrába európai magas értékkel és nívóval való bekapcsolódásának.”
A proletárdiktatúra létrejöttével és a szocialista ideológia előretörésével azonban épp ellenkező értelemben tüntették fel a kollekciót. Egy nagypolgári lakásberendezés fenntartása, azaz a “Ráth Múzeum önálló Múzeum felállítása ideológiai és didaktikus szempontból teljesen indokolatlan, sőt káros is lenne.” Mindezeket az érveket 1950-ben vetették papírra, amikor már a tárgyak és a dokumentumok hiánya miatt lehetetlenné vált a magyar magángyűjtemények rekonstruálása, különösen saját, eredeti környezetükben.
  Egyre újabb és újabb érvek jelentkeztek a Ráth Múzeum eredeti visszaállításával szemben. Mindenekelőtt már 1950 végén ideológiai megközelítéssel (a nemzetközi munkásszolidaritás, az internacionalizmus jegyében) felvetődött egy leendő kiállítás ötlete, a szocialista Kína művészetéről.
Ezeken túl azonban praktikus okok is közrejátszottak a Ráth Múzeum felszámolásában; különféle igénylők akarták a villát hasznosítani, vita és alku tárgya lett a Ráth-villa, 1954 elején tettek pontot az ügy végére: a Ráth György Múzeum épülete az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum kezelésébe került; rövidesen megnyitották a Kína kiállítást és hosszú időre a múzeum neve is Kína Múzeum lett.
  Az Ráth Múzeum eredeti leltárába tartozó műtárgyakat profiltisztítás jelszóval különböző múzeumi gyűjteményekbe olvasztották be. A festmények, szobrok, egyiptomi és antik tárgyak a Szépművészeti Múzeumba kerültek, az ólom érem-gyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeumba, míg néhány szobrocska a Magyar Nemzeti Galériába, a keleti tárgyak a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumba, a berendezési tárgyak az Iparművészeti Múzeumba.

  Az épület a rendszerváltást követően visszakapta eredeti nevét, ma Ráth György Múzeum, amelynek fenntartója az Iparművészeti Múzeum. Továbbra is keleti kiállítások voltak benne (egészen 2014-ig), Ráth Györgyre egyedül csak a rekonstruált ebédlőben megnyitott Ráth Emlékszoba emlékeztet. A múzeum jelenleg átmenetileg zárva tart.

További információk gyűjteményi adatbázisunkban: Ráth György gyűjteményéből származó tárgyak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében

Utoljára módosítva 2015. szeptember 8. 11:43:54
Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/contents/262,R%C3%A1th+Gy%C3%B6rgy-villa