Az Iparművészeti Múzeum 1872-es megalapítását a Magyar Országgyűlés a gyűjteményezés hatévi támogatását követően az 1878. évi XVII. törvénycikkel szentesítette. Fennállását deklarálja a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kultv.). Az alapítói jogokat az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 8-9. §-aiban foglaltak végrehajtása érdekében az emberi erőforrások minisztere (a továbbiakban: miniszter) gyakorolja.
A budapesti Iparművészeti Múzeum 19. század közepe óta alakuló európai „művészeti és design múzeumok” sorához tartozik, amely a magyar Országgyűlés 1872-es határozatával jött létre. Történeti helye, gyűjteménye és épülete miatt a nemzetközi múzeumi élet nagy presztízsű intézménye. Az intézmény elsődleges célja az iparművészet alkotásainak gyűjtése, regisztrálása, dokumentálása, tudományos vizsgálata, a nemzeti kultúrkincs részeként való őrzése és bemutatása, s általa a tárgy- és környezetkultúra értékeinek közvetítése az oktatás, a nevelés, a közművelődés céljából. Nemzetközi rangú gyűjteménye valamennyi műfajban áttekintést nyújt az egyetemes és magyar iparművészet történetéről, a középkortól a 20. század első harmadáig, sőt napjainkig. Az Intézmény gyűjtőköre kiterjed a magyar és nemzetközi iparművészet alkotásaira (tárgy- és környezetkultúra anyagára) történetének dokumentumaira és tárgyi anyagára az ókortól napjainkig. Az Intézmény gyűjtőterülete pedig az egész ország és – a nemzetközi egyezmények figyelembevételével – a világ minden olyan pontja, ahol a szóban forgó alkotások fellelhetőek. Gyűjteményeit tekintve jogosan nevezhetjük az ország kincsesházának – 1920 óta itt őrzik az Esterházy-kincstár nagyobb részét; továbbá a Múzeum az iparművészet területén a magyarság csúcsteljesítményét jelentő alábbi hungarikumok kiemelt gyűjtőhelye: Zsolnay porcelán és kerámia; Herendi porcelán, Hollóházi porcelán, Halasi csipke. Itt találhatóak továbbá a magyar kreativitás és design olyan nemzetközileg ismert csúcsteljesítményei is, mint pl. a Rubik-kocka.
Az Iparművészeti Múzeum világörökségi címre jelölt főépülete Lechner Ödön főműve, a magyar építészettörténet stílusteremtő alkotása, az ország egyik emblematikus turisztikai célpontja és kulturális büszkesége. Az épületet 1896. október 25-én Ferenc József uralkodó jelenlétében adták át, a millenniumi rendezvények záróakkordjaként. Az intézmény küldetését a 21. században csak a teljes intézmény komplex fejlesztése és épületeinek rekonstrukciója és bővítése nyomán tudja betölteni. A nagyrekonstrukció elsődleges célja, hogy a nemzeti identitás szempontjából kiemelkedő értékeket jelentő gyűjteményeket az Iparművészeti Múzeum főépületében nagy felületen és elérhető teljességben be tudjuk mutatni és hogy a világörökség várományos műemléképület eredeti rendeltetésének megfelelően állítsuk helyre és őrizzük meg az utókor számára.
Célunk, hogy az Iparművészeti Múzeum Közép-Európa legizgalmasabb múzeuma legyen: a kreatív ipar trendjeinek meghatározó bemutatóhelye, közösségi térként pedig Budapest kulturális szolgáltatásrendszerének egyik legfontosabb stratégiai szereplője. A Múzeum mindezt az Újraérintés Program beindításával kívánja elérni. A program célja új viszonyt létrehozni a műtárgy és a látogató között az érzékelés, a technológia (készítés) és a tárgyak történetének tudományos elmélyültségű kibontásával. Intézményünk ezt hagyományosan az iparművészeti alkotások gyűjtésével, regisztrálásával, dokumentálásával, tudományos vizsgálatával, azoknak a nemzeti kultúrkincs részeként való őrzésével, bemutatásával váltja valóra. A műtárgyakra vonatkozó információkat a legkorszerűbb eszközök felhasználásával kívánjuk a látogatóknak átadni. Növelni szeretnénk a műtárgyak és a legszélesebb értelemben vett közönség közötti interakciók számát mind a múzeum épületében, mind az online térben.
Küldetésünk alappillére a Múzeum gyűjtőköréhez kapcsolódva a tárgykultúra stílustörténeti és technikai, innovációs fejlődési folyamatainak láttatása a középkortól napjainkig. A régebbi korok tárgyi világának 21. századi értelmezése mellett szeretnénk hatni a kortárs vizuális kultúra minőségére is. A Múzeumnak ezért feladata kapcsolatot tartani a kortárs iparral, valamint a közízlés formálásának célját szem előtt tartva nyomon követni, hogy miként hatnak a régebbi technológiák és formavilág az ipar alakulására. Az Iparművészeti Múzeum a művészettörténet kutatásának olyan laboratóriumává válhat, amely a régebbi korok tárgyi kultúrájának hagyományosan magas szintű kutatását kiegészíti a művészeti produktumok létrejöttének, megőrzésének és új szempontú magyarázatának aktuális kérdéseivel.
Intézményünk célja világörökségi várományos helyszínként hazánk szecessziós centrumává válni. Azt kívánjuk elérni, hogy Lechner Ödön neve ugyanazt jelentse Budapesten, mint Barcelonában Gaudíé. Szecessziós centrumként célunk továbbá a téma nemzetközi kutatási folyamataiba bekapcsolódni, a hazai épített- és tárgyi értékeket bemutatni külföldön, a nemzetközieket pedig itthon.
Az Iparművészeti Múzeum küldetését és a küldetés megvalósításához szükséges nagyrekonstrukció teljes múzeumszakmai programját 2020-ban részletesen kidolgozta. A Kormány május 15-én a 1234/2020. számú kormányhatározattal támogatásáról biztosította az Iparművészeti Múzeum szakmai koncepcióját.
2021. február 15.
Cselovszki Zoltán főigazgató