Az állandó kiállítás az Iparművészeti Múzeum európai rangú gyűjteményének történetét páratlan műtárgyakkal és gyűjteménycsoportokkal mutatja be az alapítástól, 1872-től napjainkig. A merőben új koncepció korszakok szerint kiemeli a gyarapítás fő csomópontjait, a jeles múzeumigazgatók tevékenységét, a kiváló magángyűjteményeket, aukciókat, donátorokat. Átfogó kép rajzolódik ki a koncepciózus gyűjtéstől kezdve az egyes korszakokat meghatározó általános tendenciákig, ugyanakkor mindez azzal a tanulsággal jár, hogy maga a kiállítás szembesíti a jelent a múlttal.
A múzeum a kezdetektől fogva egyaránt gyűjtötte az egyetemes és a magyar, a történeti és a mindenkori kortárs tárgyakat. A korai időszakban számos esetben vásárolt külföldi és hazai aukciókon, szoros volt a kapcsolat a műgyűjtők, a donátorok és a múzeum között. Az első főigazgató, Ráth György, maga is elismert műgyűjtő és utóda, Radisics Jenő sokat tett azért, hogy a múzeum európai rangú, elismert intézménnyé vált. Radisics Jenő elévülhetetlen érdemeket szerzett szecessziós gyűjteményünk megalapozásával, remekművek megvásárlásával.
1917-től Végh Gyula igazgatósága idején komoly kapcsolat volt a műgyűjtőkkel, a Művészeti Múzeumok Barátainak tevékenysége ekkor élte fénykorát. Az 1930-as években számos kiváló egyetemes műérték került át a Magyar Nemzeti Múzeumból, többek között a Jankovich-gyűjtemény fődarabjai. 1945–48 után a gyűjtemény az elhagyott magánjavakból, a korábban különálló, ám feloszlatott magángyűjteményekből, monumentális kollekciókból gyarapodott. A 20. század második felében fokozatosan a kortárs magyar művek gyűjtése vált elsődlegessé, mely napjainkig jellemző maradt.
A kiállítás mintegy 400 műtárgyat vonultat fel, és igyekszik minden gyűjteményegységet bemutatni kiemelkedő műtárgyakkal, ezért Boulle-bútor, brüsszeli csipke, meisseni, bécsi és herendi porcelán, Gallé és Tiffany üveg, valamint könyvkötés és faragvány, ékszer és ötvöskincs, régi viselet, cipő és legyező egyaránt látható, és persze Zsolnay-kerámia is.
A kiállítás célja, hogy bemutassa az intézmény történetét és a múzeum gyűjteményeinek színe-javát. A megnyitás (2006) óta bebizonyosodott, hogy a kiállításnak helye van a felnövekvő generációk és az érdeklődő nagyközönség ízlésének formálásában. Számítógépes játékok és folyamatosan megújuló múzeumpedagógiai foglalkozások kapcsolódnak a tárlathoz és a műtárgyakhoz. A kiállított kincsek és a koncepció alaposabb megismerését kiadványok segítik: ingyenes leporelló és „Az idő sodrában” című illusztrált díszalbum.
Helyszín: első emeleti galéria
