A múzeum Bútorgyűjteményi Főosztályának egyik rejtőzködő darabja az 1790–1810-re datált, diófából készült, puritán megjelenésű, de annál összetettebb házipatika-szekrény, az ajtajain Aszklépiosz és Hügieia, a gyógyításhoz köthető klasszikus mitológiai alakok. Különlegességét a benne megőrződött gyógynövények, tinktúrák, extraktumok, illetve por formájú és viaszos állagú gyógyszerek adják. A szekrényke összesen mintegy 58 féle szernek ad helyet, aminek hozzávetőleg kétharmada őrződött meg. A műtárgy – több bútordarabbal és gyógyszerészeti tárggyal együtt – a néhai Molnár Alfréd patikus adományaként került a gyűjteménybe még az 1950-es években. Az elmúlt évtizedekben szerepelt művészettörténeti publikáció és kiállítás darabjaként is. Restaurálására 2018-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén diplomamunkaként került sor.

A műtárgy anyagaiban és szerkezetében is összetett: míg az ajtók mögötti elülső tér fiókos kialakítású, addig a hátlap felhúzásával a hátsó térben kiemelhető polcokon helyezkednek el az üvegcsék. Röntgenfelvételek alapján kiderült, hogy a szekrény lábazati része titkos zárszerkezetű fiókot rejt. Hátlapja és egyes fiókjai a sajnálatosan ma már hiányzó gyógyszerészeti segédeszközök tárolására szolgáltak (mérleg, súlyok, vágóeszközök, stb.), amelyekre a speciálisan kialakított fiókok formáiból és a feliratokból következtethetünk. A vázszerkezet fém alkatrészei többféle vasból és sárgaréz-ötvözetből, míg cizellált díszpajzsa ezüstözött rézből készült. A miniatűr csontdíszek – mint a fiókgombok és a műtárgy sarkain található rozetták – esztergálással készültek. A szekrény belsejének díszítéséhez, a gyógyszerek feliratozásához és csomagolásához több mint 10 féle (dísz)papírt, illetve textilt használtak: márványozott és spriccelt, festett és színezett, írott papírok, dúcnyomott csomagolópapírok, sőt, még másodlagos felhasználás révén franciakártya-lapok is megtalálhatók.

A házi patika báját adó kompozitsága okozta egyúttal a legnagyobb sérüléseket is: a történeti és természettudományos kutatások alapján behatárolt, rendkívül eltérő összetételű gyógyszerek különböző károsodásokat okoztak a műtárgy velük érintkező részeivel – kiváltképp azok kiszóródása vagy kifolyása esetén. A fizikai behatások a fában és az üvegben okoztak töréseket és repedéseket, de a legtöbb sérülésnek a papírok voltak kitéve (szakadások, elszíneződések, rovarfertőzések, kémiai elváltozások, stb.) Ezenfelül a faszerkezetben későbbi javítások, egyes fémalkatrészek cseréje, valamint a használatból eredő sérülések is megfigyelhetők voltak. További nehézség, hogy az ilyen komplex gyógyszerészeti tárgy restaurálása külföldön sem, Magyarországon pedig végképp nem számít rutin feladatnak, kevés analógia állt rendelkezésre.

A restaurálás célja a műtárgy „időkapszula” voltának megőrzése, a gyógyszerek megtartása, a lehető legtöbb információ kinyerése, valamint a tárgy kiállíthatóvá és kutathatóvá tétele volt. Ennek következtében, a különböző anyagok eltérő restaurálási igényeinek eleget téve, a gyógyszerek ideiglenes tárolására és a tárgyalkotók szeparálására, illetve bontására került sor. A tintamarásos, feliratos papírcímkék kalcium fitátos kezeléssel, a csomagolópapírok mosás után papíröntéssel és alátámasztással kerültek restaurálásra. A szilánkosra tört üvegek kiegészítése ólomkristályüveg formába ömlesztésével, ragasztásuk kétkomponensű epoxigyantával történt – az apró szilánkok nem kerültek vissza, azok a műtárgy mellékletét képezik. A mechanikus vasszerkezetek olajos kezelése, az egyéb vasalkatrészek rozsdamentesítése, míg a sárgaréz-ötvözetek és a díszpajzsok alkoholos tisztítása valósult meg. A faszerkezet bontása és utólagos javításainak eltávolítása után került sor a mechanikus és nedves tisztításra. Az enyvkeverékkel beragasztott kiegészítések, valamint az összetett fiókrendszer egyes mechanikai rekonstrukciós elemei diófából és marhalábszárcsontból készültek. Az összeállítás során a további károsodás megelőzése érdekében a gyógyszerek izoláltan kerültek visszahelyezésre: a tinktúrás üvegek esetében paraffinos zár, a nyitott szájú üvegek esetében balsafa dugók, míg a gyógyfüvek esetében külön papírdobozok szolgáltak erre a célra. A munka részeként bronzból pótkulcs is készült.

A félreértések elkerülése végett nem elhanyagolható információ, hogy jelen munka számos, több tudományág szakértőinek közreműködésével, segítségével és tapasztalatainak megosztásával valósulhatott meg – feladatom a különböző szakmai érdekek összefogása, átlátása és érvényesítése volt, szem előtt tartva a műtárgy bútortörténeti jelentőségét. Így kapcsolódtak a projekthez, és tartozom ezúton is köszönettel munkájukért mindazon szakembereknek, akik gyógyszerészeti, gyógyszerésztörténeti, elemanalitikai, anyagvizsgálati, fotózási, muzeológiai, művészet- és technológiatörténeti, s nem utolsó sorban restaurátori kérdésekben segítségemre voltak, és végigkísérték a tárgy feléledését. Másodsorban pedig a sikeresnek nevezhető restaurálásnak köszönhetően további kérdések és területek várnak kutatásra a tárgy konkrétabb készítésével, keletkezésével és történeti beazonosításával kapcsolatban.

Szerző: Miklós Marcell (fa- és bútorrestaurátor)

Házipatika-szekrény - ajtajain Aszklépiosz és Hügieia alakjával
Iparművészeti Múzeum, Bútorgyűjtemény
Leltári szám: 51.1503.1

Restaurátor: Miklós Marcell (fa- és bútorrestaurátor)
Témavezető: Zsámbéki Anna (fa- és bútorrestaurátor)
Konzulensek: Orosz Katalin DLA (papírrestaurátor), Botz Alexandra (szilikátrestaurátor)