Poczók Lászlóra emlékezünk

Háborog a szívünk. Hirtelen elveszítettük kollégánkat, aki a fél életét, sőt annál is többet állított a múzeum szolgálatába: még csak az ötvenes évei elején járt, de így is több, mint harminc éve dolgozott az Iparművészeti Múzeumban.

Mint minden munkahelyen, nálunk is vannak helyi szokások, elnevezések és fogalmak, amelyeket a házon kívül hiába is mondanánk bárkinek. Aki dolgozott nálunk, már az első napokban megtanulta például ezt: a Poczók-brigád. A Laciék. Nem a takarítók, nem a ruhatárosok, nem a szállítók. Nem a kisegítők és nem a beugrók, nem az éjszakások és nem a nappalosok, hanem egy kicsit mind. A Poczók-brigád – élükön Lacival, aki a múzeum iránti mély és igaz tiszteletével mindig megpróbált segíteni, bárkinek.

Egyenes tekintet, egyenes gerinc, egyenes szó: egy biztos pont – ez voltál nekünk.

Isten nyugtasson.