Pazar csillárral ismerkedhetnek meg közelebbről A mi szecessziónk című állandó kiállításunk darabjait bemutató cikksorozatunk újabb állomásán. A műtárgy – amely jelenleg a Ráth György-villa francia szecessziót reprezentáló termében található – Párizsból került Budapestre, majd a háború alatt súlyos sérüléseket szenvedett, végül 2018-ban restaurálták.

A modern villanyvilágítás – amely hazánkban az 1880-as években jelent meg – nagy hatással volt a századforduló művészeire, alkotásaira, többek között a szóban forgó bronz függőlámpa tervezőjére is, René Rozetre. A műtárgyat az 1900-as párizsi világkiállításon vásárolta az Iparművészeti Múzeum a francia Gagneau et Cie-től. Az 1800-ban alapított cég világítóeszközök gyártásával vált híressé Európában, a világkiállításon nemcsak kiállított, hanem a zsűriben is szerepet kapott. Georges Édouard Gagneau az öntőcég vezetője, a bronzművesek kamaráját is vezette tizenöt évig, 1885-től. A századfordulón vállalatának fő irányzata az ’art nouveau’ lett, munkáit általában művészekkel terveztette, mint például az említett René Rozet szobrász által megformált csillárt is. A világkiállításon bemutatott műalkotás akkora sikert aratott, hogy elnyerte a bronz tárgyak csoportjának nagydíját.

A csillár szinte az összes üvegdíszét elvesztette a II. világháború alatt, eredeti formájáról fekete-fehér archív felvételek, illetve szöveges leírás maradt fenn. A nádszálakat ábrázoló bronzlámpa levelei alatt rejlenek az izzók foglalatai.

A fennmaradt dokumentumok, a fémszerkezet és a töredék üvegmaradványok alapján, az üvegtervező iparművész, Wölfinger Barnabás rekonstruálta a tárgyat – A mi szecessziónk kiállításra készülve, fémrestaurátorok segítségével.

Utóbbiak pótolták a bronzdíszeket, apró alkatrészeket, tartóelemeket. Mivel a csillár minden eleme szétszerelhető, pótolt díszei beazonosíthatóak: az új fémelemeken „copy” felirat található; az üvegdíszek nem kaptak jelölést, de dokumentáció őrzi pontos helyüket.