Több kedves műtárgya közül a kerámia- és üveggyűjteményhez tartozó díszedényt választotta A mi szecessziónk című állandó kiállításból a társkurátor, Pandur Ildikó, az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményének vezetője. A kis tealevél- vagy teaportartó edény a keleti művészet hatását bemutató teremben látható a Ráth-villában. A 16. századi japán kerámiát a századfordulón a párizsi Vever-ékszercég aranyozott ezüstből készült, áttört foglalattal vette körül.

A japán kerámiaművészetben máig nagy becsben tartják az ilyen típusú, Bizen-tartományban készült, helyi agyagból korongozott, jellegzetes vöröses színű edényeket. Előszeretettel használták, használják őket teaszertartásokon is. Ezeknek a máig gyártott kerámiáknak fontos értéknövelő tulajdonsága, hogy a kiégetés során a tűz hatására minden darabon egyedi színhatás és foltos mintázat képződik; nincs két egyforma példány belőle.

A rusztikus edénykére – egykori leírás szerint „páfránylevél motívumú” – foglalat került Párizsban. A Vever-ékszercég éppen tavaly ünnepelte alapításának 200. évfordulóját, 1821-ben alapította ugyanis Pierre Vever a lotaringiai Metz városában. (A francia szecesszió központja a főváros mellett éppen – az ebben a tartományban található – Nancy volt.) Miután a porosz-francia háború következményeként elcsatolták Lotaringia egy részét Franciaországtól, a cég Párizsba kényszerült költöztetni székhelyét.
A századforduló idején a különösen sikeres korszakát élő műhelyt az alapító unokái, Paul és Henri Vever irányították. Rendszeresen szerepeltek nemzetközi kiállításokon, az 1889-es és az 1900-as párizsi világkiállításon egyaránt nagydíjat nyertek ékszereikkel.

Utóbbi alkalmával vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum ezt a műtárgyat. Fotója alapján akár vázának vagy nagyobb kerámiának gondolnánk, de ne tévessze meg önöket: ez a kis díszedény mindössze tizenegy centiméter magas. Milyen apró tárgy és mégis mennyi múlttal, utazással és kultúrával rendelkezik.