Vajon milyen italt szolgálhattak fel uzsonnakor ebben a pompás serlegben? A talpazaton kiolvasható felirat szerint ebből az ametiszt kehelyből ivott I. Lipót császár és Margit Terézia császárné 1668. április 25-én, amikor meglátogatták Esterházy Pál grófot kismartoni kastélyában, ahol a császár kedvenc időtöltésének, a horgászatnak is hódolhatott. A kirándulásról a császár maga is megemlékezik egy levelében, hangsúlyozva, hogy a Lajtánál tartott horgászat során az uzsonnát (merienda) olyan előkelő módon szolgálták fel, amilyet már sok éve nem látott.

A serleg egykori pompájáról ma már csak apróra tört, gyönyörű lila színű drágakő-darabok és egy feliratozott arany talpazat árulkodik: ez maradt fenn ugyanis a 17. század közepén, feltehetően Ausztriában készült műtárgyból. A II. világháború végnapjaiban történt bombatámadást követően az Esterházy-kincsek nagy része végzetesen megsérült, összetöredezett, darabjai szétszóródtak. Ez az arany foglalatokkal, rubin, smaragd és zafír drágakövekkel díszített, ametiszt serleg szintén a háború pusztításának esett áldozatul. A súlyosan megrongálódott tárgy eredeti formájában nem állítható helyre, de töredezettségében is van benne valami fenséges szépség. A serlegről egyetlen, eredeti állapotát bemutató fotó maradt fenn az 1884. évi budapesti ötvösmű-kiállításról, amelyet Weinwurm Antal készített.

Az október 15-ig látható Opus 735-projekt az idén 150 éves Iparművészeti Múzeum épületén és gyűjteményén keresztül mesél az Üllői útra látogatóknak.
Jegyvásárlás itt.