„Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam, festeni akartam!”– írja hivatásáról életrajzában Vaszary János, akinek november végén ünnepeljük születésének 155. évfordulóját. Vaszary legismertebb alkotásai kétségtelenül a festményei, de ahogy más festőművész, ő is letette kézjegyét az alkalmazott művészeti alkotások mellett. Falikárpitok, plakátok, grafikai tervek vagy akár egy karosszék kárpitterve: az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből szemezgettünk.
Vaszary János és pályatársai, mint elismert festőművészek, a századforduló éveiben nagy szerepet játszottak a magyar ipar – művészivé – fejlesztésében. Hozzá hasonlóan számos alkotó üvegablak- és edénytervei, illusztrációi vagy akár lakásdekorációi a hazai iparművészet maradandó alkotásaivá váltak.
Vaszary János textiltervezői tevékenysége egybeesik festészetének korai korszakával, ahol a falusi élet szereplőit, aratókat, szolgalegényeket jelenít meg. Kárpitjain is jól ismert népi témákat dolgoz fel – többek között – a Vásár, a Jegyespár és a Kislány cicákkal címűn, valamint a fotón is látható, 1899-ben készült alkotásán, a Juhászbojtáron. Faliszőttesein az európai szecesszió törekvéseit a magyar paraszti életből vett díszítőelemekkel próbálja összekapcsolni.
„Nem meglepő a minden újra fogékony művésztől, hogy számtalan műfajban kipróbálta tehetségét, a leginkább meghatározó kárpitterve mellett plakátokat, képkereteket tervezett. Ezen formakísérletek mellett Vaszary János alkalmazott művészete a textiltervezésben a legjelentősebb” – olvasható Őriné Nagy Cecília tanulmányában. A ‘scherrebek’ szövési technikával készült (színén és fonákján egyforma felületű szövésmód), szinte teljes egészében kárpitozott bútordarab különlegessége éppen kárpitja, amelyen sötét sávban kék cserepekbe „ültetett", stilizált, rózsaszínű bazsarózsák virágoznak. A textíliát Vaszary János festőművész tervezte és Kovalszky Sarolta – a korszak ismert szövőnője – segítségével készítette el a Torontáli Szőnyeggyár. A karosszékhez egyébként azonos mintájú és szövésű függönypár és díszpárna is tartozik.
„Íme, ide nézzetek, én nem vagyok ám egyszerű tükörkeret, hanem igen nevezetes szobrászati remekmű!" – olvasható a Magyar Iparművészet című folyóirat 1900-as számában, melynek lapjain egy képes beszámoló jelent meg az 1899. évi karácsonyi iparművészeti kiállításról. Itt debütált ez a Vaszary János tervei alapján és Riha Ferenc szobrász kivitelezésében készült impozáns pávatollas tükörkeret. Vaszary – főképp pályafutása elején – sikerrel próbálkozott iparművészeti kísérletekkel is, többnyire a szecesszió stílusában, növényi- vagy állati díszítőelemek révén, sorozatban tervezte faliszőnyegeit, plakátjait és tükörkereteit.
A pávatoll, a pillangó és a növényvilág stilizált motívumai jelennek meg ezen a küllemében is nagyon vonzó kottán. A 19-20. század fordulóján az ipar- és képzőművészek felfedezték a természet szépségeit, növény- és állatvilágának dekorativitását, divatba jöttek a környezeti világ vibráló színű részletei.
Az 1890-es évek vége felé Vaszary János az egyik legtöbbet foglalkoztatott alkalmazott grafikusként plakátok mellett meghívókat, kottafedeleket, címlapokat is tervezett. A napjainkban kevéssé ismert Bartók Lajos (1851–1902) költő, drámaíró alapító tagja volt a Műbarátok Körének. Talán innen ismerte őt Vaszary, és vállalta el, hogy megtervezi Bartók – Farnady Elemér által megzenésített – szerelmes dalának kottafedelét.
