Az Iparművészeti múzeum palotája Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint 1893 és 1896 között épült fel. Az európai szecesszió kiemelkedő épületének számító palota megoldásai különlegesek. A magyaros ornamentikával gazdagon díszített külső-belső kerámiaburkolata, (mázas kerámiacserép) tetőhéjazata a világhírű pécsi Zsolnay-gyárban készült.
A II. világháború és különösen az 1956-os harcok a központi épület állagát lerontották. Az elmúlt évtizedek és évek során, mindig csak (akciószerűen) a legégetőbb, gyors beavatkozást igénylő építési munkákat végezték el, amelyek nem pótolhatták az épület egészét érintő felújítási munkák kivitelezését. A felújításokhoz szükséges pénzügyi fedezet hiányában az épület teljes körű felújítására, rekonstrukciójára nem került sor. Az épület műszaki állapota mára olyan mértékben leromlott, hogy az állagromlásból, a közműrendszer állapotából, az energia rendszerek elavultságából eredő problémák az épület mindennapi működtetését akadályozzák, súlyos veszélyforrást jelentenek.
A főépület 2010 novemberében életveszélyessé vált, állapota miatt sürgős, a közvetlen életveszélyt elhárító beavatkozásokra volt szükség. A minisztérium az épület azonnali bekerítését és az épület körüli járdák megfelelő teherbírású (megerősített) védőtetővel való ellátását rendelte el. Az Iparművészeti Múzeum központi elhelyezkedésére és a mellette elhaladó, a repülőtérre vezető legfontosabb főútvonalra tekintettel elodázhatatlanná vált az Európai Unió soros elnökségét érintő időszakban a delegációk vonulási útvonalán annak a kockázatnak a kizárása, hogy akár a kupolát díszítő 11 méter magas, vélhetőleg tonnás súlyú, lanterna, illetve az egyéb építészeti és díszítő elemek Üllői útra zuhanása ne okozzon kezelhetetlen közlekedési anomáliát.
2011-ben a kormányzat gyorssegélyként hatvanmillió forintot bocsátott a múzeum rendelkezésére, hogy a további károsodást elhárítsák, és a tető veszélytelenítését elvégezzék. A munkálatok során lekerültek a tetőről a meglazult, leeséssel fenyegető tetődíszek, köztük a tetőgerinceken elhelyezett, veszélyesen meglazult kerámia taréjelemeket. 2011. június 17-18-án került sor a leglátványosabb beavatkozásra: lekerült az Iparművészeti Múzeum kupoláját megkoronázó lanterna. A lanternát utoljára az 1930-as években újították fel, de akkor is csak a szerkezet egy részét cserélték ki, az évek folyamán pedig ipari alpinisták toldozgatták-foldozgatták a tetőelemeket. Lichter Tamás statikus, a múzeum tetőfelújítását végző ICM Kft. igazgatója szerint egyetlen ép elem sem található a tetőszerkezeten, a tartó betonszerkezet elfáradt, a vasszerkezet korrodálódott, a lanterna maga pedig megdőlt az Üllői út irányába. A torony műkőből helyreállított oszlopai szinte víztározóként funkcionálnak, bármikor megborulhat az egész szerkezet, a kémények is szét vannak repedezve, a kéményseprőjárdák pedig teljesen elrothadtak.
Takács Imre főigazgató szerint a közbeszerzésen kiválasztott ICM Kft. munkatársai arra fognak törekedni, hogy a lanternából minél nagyobb elemeket emeljenek le egészben. A cél ugyanis az, hogy a tornyot újra felállítsák – lehetőleg a IX. kerület egyik közterén. Mérete és súlya miatt azonban végül a 11,5 méteres lanternát óriásdaruval is csak több darabban lehetett leemelni a helyéről.
Hogy az épületet díszítő, de oda már vissza nem rakható Zsolnay-mázas kerámiaelemeknek új funkciót találjanak, az Iparművészeti Múzeum Mindörökké Zsolnay címmel ékszerpályázatot hirdetett iparművészek számára, hogy a mai kornak, divatnak megfelelő ékszerkollekciókat alkossanak. Több mint százan pályáztak, az eredményhirdetést június 17-én tartották a múzeumban. Az elöregedett, leszedett Zsolnay épületkerámiák egy részéből pedig a Múzeum jótékonysági árverést rendezett.
A veszélyelhárításról és a múzeum szerkezeteinek vizsgálatáról, állapotáról a Múzeum a Pannonterv Kft.-vel és az ICM Kft.-vel közös szervezésében szakmai konferenciát rendezett 2011. október 17-én 'A szecesszió építészetes és szerkezetei, az Iparművészeti Múzeum' címmel.
