A volt „keleti blokk” országainak dizájnszakértői tartottak előadásokat azon a konferenciasorozaton, amelyet az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Osztálya 2018-ban indított el Collec_Think Tank címmel. A meghívott szakértők nemcsak hazájuk formatervezéséről tartottak előadásokat, hanem – a felkérésnek megfelelően – begyűjtésre érdemes darabokat is javasoltak a budapesti múzeum kortárs gyűjteményébe. 2018-ban a lengyel dizájnra fókuszált a CTT, a múlt hétvégén a Budapest Design Week hivatalos programjaként a csehről és a szlovákról tudhattunk meg még többet országaik muzeológusaitól, dizájnszakértőitől, kurátoraitól az A38 Hajón.
A cseh dizájn szerepe alig másfél évvel ezelőtt nagy szerepet kapott az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának köszönhetően. A Körforgásban-sorozat második külföldi meghívottja a kortárs cseh üvegművészet legelismertebb képviselői közé tartozó prágai Dechem Studio volt. Új alkotásaik bekerültek a múzeum gyűjteményébe – mondta bevezetőjében a főosztály vezetője, Horváth Judit, a participatív gyűjteményezést célzó, a szélesebb diskurzust teremtő konferencia ötletgazdája és elindítója.
A Collec_Think Tank során most cseh és szlovák szakértők meséltek arról, hogy a 20. századi iparművészet és dizájn milyen nyomot hagyott országuk formatervezésén.
A kurátor, újságíró, dizájnteoretikus Adam Štěch (OKOLO, Prága) például a reprezentatív épületek különleges belsőépítészetéről adott elő a kommunista Csehszlovákia idejéből. Ezek az 1948-tól a rendszerváltozásig létrejött objektumok kizárólag a Kommunista Párt reprezentációjáról, azaz a pompáról, a luxusról szóltak. Itt meglepő módon olyan alkotók is lehetőséget kaptak, akik autonóm művészetüket a hétköznapi termékdizájnban egyáltalán nem mutathatták be. Természetesen a tömegtermelésben szó sem lehetett olyan bútorok, falak, csillárok megalkotásáról, mint amilyenek a 20. század második felében a Café Alfa vagy a csehszlovák külképviseletek belső tereibe készültek. Mesélt a kommunista „paradicsomokról” is, az elnöki villáról és a Hotel Prágáról, ahol minden a luxusról szólt az ebédlőtől a társalgóig. A helyszín itt is a kormányelit és a politikai celebritások kényelmét szolgálta privát rekreációs céllal. Az 1981-ben épült Prága Hotelben 136 szoba volt, amelyből a legkisebb 56 négyzetméteres, a legnagyobb meg majdnem hétszer akkora. Nemzetközi eseményeknek és fontos politikai delegációknak szintén helyet adott, volt benne konferenciaterem, étterem és uszoda is. Ezek az épületek a rendszerváltozás után megszűntek vagy privatizálták őket. A berendezések nagy része megsemmisült vagy múzeumokba, privát galériákba, magánkézbe kerültek.
A prágai Iparművészeti Múzeum kurátora, Markéta Vinglerová az úgynevezett Art Protist mutatta be. A protis nevű anyagot egy brnói kutatóintézet találta fel a késő 1950-es években, és ez hosszú időn át meghatározó része volt a csehszlovák textiliparnak. Eredetileg női dzsekikhez készült azzal a céllal, hogy könnyű és meleg ruhát varrhassanak belőle. Ez a szövet egy kétrétegű textília, amely alapszövetből és ráhelyezett laza gyapjúszálhalmazból állt, melyet úgynevezett varrva hurkolással erősítettek össze. Ezt később, a 60-as évek második felében a művészek is elkezdték alkalmazni, így jött létre az Art Protis műfaja, amely során faliszőnyegek, térplasztikák és képek születtek. Az innovatív technológia nemzetközi hírnevet is kapott, például a világhírű francia alkotót, Jean Effelt vagy a szovjet festőt, Andrej Konstantinovics Szokolovot is lázba hozta.
Csehszlovákiában meglehetősen ambivalens módon értékelték az Art Protist. A rendszerváltozás után a legtöbb helyen megszabadultak a nyilvános helyeken lógó, poros művektől, amelyek nem mindig jelentettek valódi művészi értéket. A privatizációnak köszönhetően az addigi állami tulajdonban lévő textilgyárak megszűnésével a műfaj teljesen a feledés homályába merült.
Az utóbbi időszakban újra virágzik az Art Protis. A fiatal textil- és divattervezők megint használják extravagáns matériák és ruhák tervezésekor.
A cseh építészmérnök és tervező Jiří Pelcl arról a kiállításról tartott előadást, amely az EU idei cseh elnöksége alkalmából nyílt Brüsszelben: a rendszerváltozás utáni cseh dizájnról szól, leginkább arról, hogy a politika és a gazdaság miként befolyásolta a formatervezés hatását a társadalomra. Ennek során a kiállítás kurátora, Pelcl 12 céget és projektet választott ki – köztük a cseh Thonet-et, a Skodát és a Cseh Porcelánt, amelyek teljesen új manufaktúrákká váltak 1989 után. A kiállítás Brüsszelből a brnói Iparművészeti Múzeumba utazik.
A szlovák dizájnról a Szlovák Dizájn Központ munkatársai, Klára Prešnajderová, Maros Schmidt és Gabriela Ondrišáková adtak elő. A pozsonyi múzeum gyűjteménye az intézményben ma is dolgozók – a konferencián is előadók – dizájn iránti személyes elhivatottsága nélkül nem jöhetett volna létre, hisz magát a gyűjteményt is saját magángyűjteményükkel alapozták meg. Az intézmény a múzeumi akkreditációt csak nemrég kapta meg. Az ingyenesen látogatható Szlovák Design Múzeum 2013-ban alakult a központon belül, és kimondottan a szlovák grafikai tervezésre és termékdizájnra koncentrál. Sokféle műtárgyat gyűjtenek az iparitól a tömegtermékeken keresztül a kis szériájú munkákon át a grafikai dizájnig.
A múzeum egyébként úgy épülhetett fel, hogy egy személyes kutatásokon alapuló alapkollekciót kezdtek el „továbbépíteni”. Nagyrészt tervezőktől kaptak munkákat, akár egész életműveket, és adományként is sok minden eljutott az elhivatott csapattal dolgozó központhoz. Mikor a gyűjtemény elkezdett alakulni, épületet is kaptak a minisztériumtól.
A panelbeszélgetések során Jiří Pelcl elmondta, hogy a pártállami időkben nem voltak különösen népszerűek azok a dizájnerek, akik a csehszlovák nagykövetségek berendezéseit tervezhették, a többség nem nézte jó szemmel, hogy miközben még a wc-papír gyártása is akadozott, a pártelit vagyonokat költött luxusberuházásokra. Ezek az épületek a maguk idejében inkább díszletnek tűntek, mint a valóságnak. Az Art Protist a legtöbb tervező olcsó művészetnek tartotta, mások sok lehetőséget láttak bele, de az előbbivel egyáltalán nem foglalkoznak azok a fiatalok, akik mostanában egész kollekciókat építenek erre az anyagra.
Az a kérdés is előkerült: jó-e, hogy a mai cseh gyártók nemzetközi dizájnerekkel is együttdolgoznak, nemcsak a hazai tervezőkkel. Adam Štěch üdvözölte ezt a tendenciát, hisz ezzel a cseh gyártók elérik, hogy nem mindig ugyanaz az öt cseh topdizájner munkáit gyártják majd, nem beszélve arról, hogy így a helyi tervezőknek nemzetközi színtéren kell megmérettetniük.
Szó volt arról is, hogy a vásárlások során mennyire háttérbe kerülnek a múzeumok a magángalériákkal szemben, amelyek megengedhetik maguknak, hogy azonnal lecsapjanak egy-egy árverésen felbukkanó izgalmas darabokra, míg a múzeumoknak kilincselniük kell pluszdotációért a fenntartónál, ami hosszú és lassú folyamat. Ugyanez a kérdés a Szlovák Design Központnál is előjött, ők például saját pénzből vásárolják meg a kisebb értékű műtárgyakat, és reménykednek, hogy egyszer majd ezek is bekerülhetnek a gyűjteménybe.
A konferencia anyagát a Kortárs Design Főosztály még az ősz folyamán közzéteszi egy digitális tanulmánykötetben, amelyet ingyenesen lehet majd letölteni a múzeum honlapjáról.
