A nemrég felújított metróállomásból a Deák térre kilépve nézzünk kicsit az üzletek kirakatai fölé. A téli napsütésben egy hófehér épület magasodik fölénk, ez a Deák utca 23. saroképülete. A történet a sikeres posztó-nagykereskedő triumvirátushoz köthető. Stern Alfréd, Modern Lőrinc és Breitner L. Zsigmond vállalkozók szakmájukban elsőrangú céget építettek fel a 20. század elején, így nem véletlen, hogy hasonlóan előkelő ingatlanra vágytak. Így leadták megrendelésüket erre a szecesszió stílusában megalkotott épületre, amely Modern és Breitner áru- és lakóházként vált ismertté.

„A Modern és Breitner-cég ma már joggal nevezhető a maga branch-jában a monarkia legjelentékenyebb és legirányadóbb cégének, s messze szétágazó összeköttetései révén, európai hírnévnek örvend. (...) ma már a cég tulajdona s a benne lévő áruraktár, amelyben állandóan több mint egymillió korona értékű áru van fölhalmozva, egymagában valóságos látványosság”– olvasható a Budapesti Hírlap 1906-os számában a posztó-, gyapjú- és bélésáru nagykereskedőházról.

Neves céghez küllemében is kimagasló ingatlan dukált: ennek megtervezésére Kollár József és Révész Sámuel építész kapott megbízást. Az izgalmas homlokzati megoldások egyfajta védjegyei voltak a tervezőknek, emellett alkalmazkodniuk kellett a telek szabálytalan, sokszögű alaprajzához is. A tervek utcára nyíló textilüzleteket, a felsőbb szinteken pedig lakásokat vázoltak fel.

Az építészpárosra a szecesszió német, a geometrikus motívumokból építkező Jugendstil irányzata volt hatással: kubusokból építkező homlokzati figurák és mértani formák váltakozásának lehetünk tanúi. A lépcsőház elemei őrzik még a korszak eleganciáját: a csiszolt üvegek az ajtókon, az üvegbetétes liftrács, a helyenként megmaradt intarziás parketta mesél nekünk a múlt századról.

A város szívében található hatszintes házat korábban több ismert művész is lakta (Ferenczy Noémi, Iványi-Grünwald Béla), az első emeleti luxuslakásba annak idején maga, a dúsgazdag Breitner L. Zsigmond költözött be.

A II. világháború alatt az épület megsérült, a jellegzetességét adó kupoláját a helyreállításkor elbontották.

A 60-as években a nagyméretű lakásokat több apróbb részre osztották fel, 1960 februárjában pedig az utcaszinten megnyitotta kapuit az NDK centrum. A belvárosi, nagy forgalmú helyszín előadásoknak, beszélgetéseknek és könyvbemutatóknak adott otthont.

Pár éve a szintén ‘60-as években kialakított kapualj teljesen új külsőt kapott, így a sétálóutcáról belépő látogató az elegáns külcsín után a belső eleganciára is rácsodálkozhat.