Megjelent az egyik legsikeresebb, Ráth-villabeli kiállításunk, a Dresszkód: Szecesszió katalógusa. Joggal kérdezhetik, miért 2023-ban adtuk ki a 2021-es tárlat anyagáról szóló kiadványt? A válasz egyszerű: vándorkiállításként folytatja útját a századfordulós divattörténeti kollekció. November 23-tól a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban látható újra egészen jövő áprilisig. Ezt követően – a tervek szerint – Balatonfüredre költözik. A Dresszkód-sorozat a szecesszió viselettörténetével nyitott, ezt követően a neves divattervező, Zoób Kati öltözékeivel folytatta, és várhatóan jövőre az Iparművészeti Múzeum viselettörténeti gyűjteményéből az art decó stílusában készült műtárgyakat tekinthetik meg a Városligeti fasorban.

Az új katalógust a Dresszkód: Szecesszió-kiállítás kurátora, Csepregi Noémi mutatta be nemrég a Café Gerbeaud-ban tartott sajtótájékoztatónkon. Itt elmesélte: amikor elkezdte a szecessziós női viseleteket és a századforduló divatját kutatni, megtudta, hogy a 20. század hajnalán a legújabb nappali viseletüket a nők nemcsak a Duna-parti Korzón, a Városligetben vagy a lóversenypályán mutathatták be, hanem ebben a cukrászdában is. Mindez azért volt különleges, mert ekkoriban a kávéházak a férfiak fennhatósága alá tartoztak.

A Dresszkód: Szecesszió című kiállítás az 1895-1915 közötti időszakot fedi le. Ehhez megközelítőleg 60 műtárgyat válogatott össze a muzeológus – estélyi, nappali és szabadidős női viseleteket. Két darabot kölcsönzött társosztálytól: az adattárból egy jelmezes estélyre szóló meghívót, valamint egy gyönyörű szecessziós nyakéket az ötvösgyűjteményből. A katalógusba bekerült néhány olyan műtárgy is, amelyet 2021-ben a Ráth György-villa helyi adottságai miatt nem tudott a múzeum bemutatni.

A kiadvány bevezetőjében a korszak kultúrtörténeti hátteréről, életmódjáról szintén olvashatnak, mivel mindkettő jelentős változáson esett át akkoriban. A férfiak és a nők társadalmi helyzetéről, valamint illemről, etikettről és olyan íratlan szabályokról is találnak benne érdekességeket, amelyeknek a be nem tartása komoly következményekkel, akár a társaságból való kiközösítéssel is járhatott.

A szecesszió iparművészeiről, tervezőiről és szabómestereiről szintén sokat tudhatnak meg, ha megvásárolják a katalógust. Szó esik benne egy olyan atlaszselyem, uszályos ruháról, amely 1910-ben, Girardi József divatszalonjában készült a Koronaherceg utca 1. szám alatt. Az üzlet annyira sikeresen működött, hogy 60 éven át várta az előkelő társaságok megrendeléseit. 1916 lehetett Girardi pályájának csúcsa, amikor IV. Károly koronázására 163 női díszruha készült az ő szalonjában. Akkora bevétele származott ebből, hogy komplett bérpalotát vásárolt belőle az Apponyi tér 4. alatt.

Másik jelentős ruha a Delphos, amely Mariano Fortunyhoz és feleségéhez, Henriette Negrinhez kötődik. A gyűjteményben található darab kalandos úton került a múzeum gyűjteményébe 2001-ben, amelynek eredeti pompáját a viseletgyűjtemény munkatársai próbálták visszaállítani. Fortuny a korszak legszebb nőjeként számontartott Hadik-Barkóczyné Zichy Klárának tervezte az 1910-es években.

A Dresszkód: Szecesszió című katalógus szövegét a kurátor Csepregi Noémi írta, szerkesztette Danyi Orsolya, az angol szövegek: Charles Horton és Mihály Árpád, grafika Farkas Anna – anagraphic, a műtárgyfotók nagy részét Soltészné Haranghy Ágnes készítette.

A kiadvány ára: 3000 forint, és kapható a Ráth György-villában.