Munkatársai számára 2022 óta ismét rendszeresen megszervezi belső szakmai eseményét, a Múzeumi Tudományos Fórumot az Iparművészeti Múzeum. Itt aktuális szakmai kérdéseket, a múzeum számára fontos témákat vitatnak meg. Az egy-egy területet körbejáró előadásokat és az azt követő eszmecseréket az intézményben dolgozó művészettörténészek, restaurátorok, múzeumpedagógusok, tudományos munkatársak tartják.
A tudásmegosztás és a szakmai párbeszéd jegyében zajló hétfői eseményen most külsős vendégek is megosztották egy-egy szakterületen végzett kutatásaikat és tapasztalataikat a hallgatósággal. Az apropó a 3D digitalizálás témája volt, amely a múzeumi műtárgyak reprodukciós kérdéseire kereste a választ, valamint a nehezen restaurálható – így például az Esterházy-műkincsek – alkotások 3D modellezéssel és nyomtatással kapcsolatos kérdéskörét vette górcső alá.
A formatervező iparművész Dr. Dezső Renáta DLA, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tudományos főmunkatársa a 3D digitalizálást az iparművészeti tárgyalkotás, valamint a felsőfokú oktatás szemszögéből világította meg. Előadásában elsőként arról a folyamatról mesélt, amelyet 25 éves pályafutása során a digitalizálásról személyesen megtapasztalt, és amelyben elengedhetetlen volt az új a technológiai változások kapcsán a folyamatos tanulás, egybekötve a gyakorlati kísérletezéssel.
A szakember az Iparművészeti Főiskolán bútortervezőként diplomázott, ahol ma a MOME tudományos főmunkatársaként adja tovább tudását. 2003-2016 között 3D modellezéssel, hajóépítési és kiállítástervezési, valamint animációs feladatokkal foglalkozott, majd a 3D nyomtatás és 3D szkennelés területén szerzett komoly tapasztalatokat. A fórum résztvevőivel a doktori kutatásának témáját is megosztotta: személyre szabott, testhez kapcsolódó (pl. protézis), 3D modellezéssel készített kiegészítőt tervezett.
A képzőművész Dr. habil. Albert Ádám, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszékének vezetője, egyetemi docense az MKE-n a 2010-es évek elején folytatott, az oktatási segédeszközök megújítását célzó program elindítását mutatta be. Prezentációjában beszámolt arról, hogy milyen nehézségekbe ütközött a digitalizációs folyamatok bevezetése egy olyan tanszéken, ahol minden a reneszánsz szemléletről szól. Kitért arra is, hogy a kezdeményezésére, pályázati keretek között létesült Digitális Formaképzési Labor célja, hogy az analóg rajztudás mellett felépítse a 3D modellezés komplex tudását is a hallgatók körében. A Labor ernyője alatt valósult meg például a Szent István terem egyes elemeinek kivitelezése archív fotók alapján, amelyben az MKE restaurátor hallgatói ugyancsak közreműködtek.
Fő kérdésként jelent meg, hogy a restaurálási gyakorlatba hogyan kerülhet be ez a 3D technológia? Az előadó példaként hozta fel az Art Deco Budapest (Magyar Nemzeti Galéria) című kiállításhoz készített női kalaptartó modellek 3D modellezését. A kiállításon az Iparművészeti Múzeum több műtárgya, többek között az 1920–1930-as évekből származó kalapok is szerepeltek. A Digitális Formaképzési Labor, mint kísérleti hely, a Fővárosi Levéltártól szintén kapott megbízást: egy múzeumpedagógiai programhoz korabeli pecsétnyomót szerettek volna használni. A pozitív pecsétet kellett beszkennelni, majd előállítani.
Mivel az Iparművészeti Múzeum kiemelt projektként kezeli a 3D digitalizálás és modellezés integrálását az iparművészeti tárgyak restaurálási folyamataiba, az előadásokat követően aktív párbeszéd indult az előadók és kollégáink között. Olyan szakmai partneri együttműködéseket keresnek, amelyek során a tárgyrestaurálást a 3D digitalizálás bevonásával és új technológiai megoldásokkal kívánja gazdagítani.
