Az ízlésformálást és az alkalmazott művészetek fejlesztését tűzte ki céljául 1897-es indulásakor a Magyar Iparművészet folyóirat. Könyvdíszei, grafikái s főként világháború előtti címlapjai ugyanakkor önmagukban is csodálni valók – ma ezekből válogattunk.

Fejlécterv - a Magyar Iparművészet című folyóirat részére

Hogyan véltünk felfedezni új Ady-verseket? Milyen tapétákat tervezett Horti Pál? Honnan ismerték a századelőn Josef Hoffmann munkáit? Megszokhatták már, számtalan kérdést teszünk fel vagy éppen válaszolunk meg online magazinunk cikkeiben. Az ihletet és a megfejtéseket gyakran olyan folyóiratban keressük, amelynek díszes hasábjain működése szűk ötven évében a kor legjelesebb szakértői publikálták tanulmányaikat, kiállítás-beszámolóikat és kritikáikat az alkalmazott művészet minden izgalmas területéről. Amely gazdag képi reprodukcióival, művészi grafikáival is kiemelkedett a kor illusztrált folyóiratai közül, s az 1993-ban újraindított utódjához hasonlóan iránytű volt a dekoratív művészetek iránt érdeklődőknek.

Terv - a Magyar Iparművészet című folyóirat címlapja, 1898, Horti Pál díjnyertes tervének színezett változata

A Magyar Iparművészet a századelő élvonalbeli külföldi szakfolyóirataival, az Art et Décorationnal és a Deutsche Kunst und Dekorationnal egy évben indított hazai szakmai orgánum. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat időszaki kiadványaként (ahogy akkor nevezték: közlönyeként) kezdte pályafutását, mindenekelőtt az általános „ízlésnevelés” céljával és az iparművészet fejlesztéséért, de jelentős szerepet töltött be a szakmai eszmecserében is. Prékopa Ágnes művészettörténész az alapítás 120. évfordulójáról írt cikkében emlékeztet arra, hogy a kiegyezés, majd a céhrendszer 1872-es eltörlése teremtette meg az alapot az ipar szabad fejlődésének, s alapvetően a historizmus kora hívta elő az igényt az iparművészet-történet behatóbb megismerésére.

Tény ugyanakkor, hogy az erőteljes urbanizáció, mindenekelőtt a főváros fejlesztési igényei is sürgették a képzett iparosok kinevelését – sok más mellett ezek az adottságok vezettek a hazai folyóirat megjelentetéséhez.

Tervrajz – mintalapok, Horti Pál, 1897-1899

Egy rövid előzmény, a francia és angol iparművészeti törekvések propagálását is vállaló Művészi Ipar című sorozat után, 1897 nyarán indította el Fittler Kamill alapító szerkesztő, az Iparművészeti Főiskola igazgatója, múzeumunk egyik első kurátora (korabeli szóhasználattal: őre) Györgyi Kálmán művészeti íróval, a Fővárosi Iparrajziskola igazgatójával közösen. 1910-ben bekövetkezett halálakor az addigi főmunkatárs vette át a szerkesztői feladatokat, őt követte Szablya-Frischauf Ferenc, az említett társulat alelnöke 1930-tól egészen a lap 1944-es megszűnéséig. Három főszerkesztő őrködött a hazai alkalmazott művészet nyilvánossága fölött a historizmustól az art decóig – állíthatnánk valamennyi túlzással, de hát címlapsztorinál talán ennyi még belefér!

Folyóirat címlapterv - a Magyar Iparművészet számára, Ádámosi Székely Árpád, 1898
 

A szecesszió és az art deco csodálói számára ugyanis nemcsak amiatt izgalmas olvasni ezt a magazint, mert sűrűn illusztrált cikkeiből kortársként követhetjük a dekoratív stílusok fejlődését, kitekintve a nemzetközi párhuzamokra és a történelmi előzményekre is. Egy évszázadnyi távolságból már önmagában, művészi igényű kivitelezéséért is érdemes lapozgatni a kiadványt – ezúttal innét, a címlapok és könyvdíszek felől közelítünk. Helbing Ferenc nyitóképnek választott fejléctervét például több szempontból is e vizuális törekvések origójának tekintjük. A historizáló oklevelekre emlékeztető, de már a szecesszióra jellemző, stilizált krizantémokkal díszített aszimmetrikus kompozíció a „Magyar Iparművészet” feliratot babérkoszorúval megkoronázó szimbolikus figurával többször is szerepelt a lapban. Nyomdászinasként indult alkotója pedig az Iparművészeti Iskola elvégzését követően, a tervezőgrafika egyik első képviselőjeként a hazai alkalmazottgrafikus-képzés motorja lett, miután 1910-ben bekapcsolódott az Iparművészeti Iskola induló grafikai szakosztályának munkájába. 

Címlap a Magyar Iparművészet című folyóirat számára (1902/2. sz.), Pap Henrik

A folyóiratban már a kezdetektől számos hasonló fejlécet, könyvdíszt, mintalapokból vagy akár épülethomlokzatokról másolt grafikai elemet alkalmaztak – a Zsolnay egyik fiatal szobrász-keramikusa, Apáti Abt Sándor fejlécével indult például az első lapszám, de sűrűn vették át Horti Pál a fent láthatóhoz hasonló rajzait is a szerkesztők. Fittler Kamillék már az első lapszámban pályázatot hirdettek a lap művészi címlapjának tervrajzára, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy orgánumuk „a legelőkelőbb művészi folyóiratok” sorába emelkedjen. Ami egyáltalán nem tűnt túlzásnak, hiszen komoly hazai sikereket és nemzetközi elismertséget hozott az Iparművészeti Társulatnak az előző évi, millenniumi kiállításokon való bemutatkozás, miközben szerzőként a terület legjelentősebb művész- és tanáregyéniségeit nyerték meg már a kezdetektől a lapnak. Az 1897-es pályázatra 20 szerzőtől 33 pályamű érkezett be, közülük is a kalandos sorsú Horti Pál fentebb látható, e változatában zöld-barna-kék-vörös tónusokkal festett munkája győzte meg a leginkább a zsűrit.

 

A Magyar Iparművészet 1900/4. számának címlapja, Walter Crane

Igaz, egy csalóka hátlapi bejegyzés miatt gyűjteményünkben egy ideig rejtőzött a rajz (Pap Henriket tüntették fel szerzőként a régi leltárkönyvek), de a zsűri eredeti, dicsérő értékelését olvasva arról, hogy a pávaszem és a búzavirág motívumai hogyan képviselik a győztes terven a magyaros és a modern ornamentikát, egyértelműen felismerhetjük Horti 300 koronás díjjal kitüntetett pályaművét. A bíráló bizottság mindössze annyi javaslatot tett, hogy „a címlap dekoratív folthatása még fokozható” lenne – az itt látható akvarellel színezett változat lényegét tekintve ebben különbözik a lapban is közzétett eredetitől. Néhány évvel később különben Pap Henrik is tervezett saját címlapot (ezt a kötényéből magot szóró allegorikus nőalakról ismerhetik fel a válogatásunkban), de a festőművész 1897-ben még zsűritagként szerepelt a pályázaton. A Fittler Kamill vezette bírálóbizottság kiemelte, s az értékelés után szintén leközölte még a pályázatok sorából Beniczky Margit, Foerk Ernő és Székely Árpád terveit – érdemes átböngészni az egész sorozatot. A festő-illusztrátor Ádámosi Székely Árpád egyik tusrajzát a szabadságot szimbolizáló, szélfútta hajú meztelen nőalakkal, illetve a szárnyas, uszonyos, csőrös fantázialényekkel itt e cikkben is bemutatjuk – hiszen a pályázatra érkezett szecessziós kompozíciók mai szemmel egyik leggyönyörűbb darabja.

Címlap - a Magyar Iparművészet 1909/4. számának címlapja, Kozma Lajos, 1909

Míg a következő évben Horti minimálisan áttervezett, díjnyertes címlapjával jelent meg a folyóirat, 1899-ben Helbing Ferenc szárnyas géniuszt ábrázoló terve került a lap élére, később azonban akadt példa különleges, alkalmi címlaprendelésekre is a szerkesztőség történetében. Az 1900-as nyári borítót például a híres brit festő- és iparművész, Walter Crane tervezte őszi, nagyszabású budapesti kiállítását megelőlegezendő – ennek a preraffaelita hatású rajznak egy sötétrózsaszín lapra nyomtatott változatát láthatják válogatásunkban. A későbbi címlapok beazonosíthatóságát megnehezíti, hogy nemcsak füzetként, hanem évfolyamonként bekötve is kiadták a Magyar Iparművészetet. Ezek a kötetek nem tartalmazták az eredeti füzetek papírborítóit, amelyek abban az esetben is elveszhettek, ha valaki utólag, maga köttette be az évfolyamokat. Könyvtárunk mintalapgyűjteménye szerencsére így is jó néhány címlapot megőrzött a századelőről. A fiatal Maróti (Rintel) Géza például a későbbi épületdíszeire emlékeztető, pávatoll- és búzakalászfonatokból álló borítót tervezett a lapnak 1901-ben, Kozma Lajos pedig 1909-ben alkotott egy magyaros ihletésű, sematizált madárpárt ábrázoló címlapot. Kicsit visszalapozva ugyanakkor kiderül, hogy Kozma egészen korai (A nagy szonáta sorozat előtti), még Gustav Klimt hatását mutató munkája is a folyóirathoz kapcsolódik: a lap X. évfolyamára rendelt, 1907-es új kötése és kopjafás díszítésű belső címlapja is a rendkívül sokoldalú építész-iparművész alkotása.

A Magyar Iparművészet 1910/2-3. számának címlapja, ismeretlen tervező

Érdemes még kiemelnünk Vogyeraczky István 1902-es, Prenoszil Sándor 1904-es vagy éppen Kalmár János 1913-as terveit a sorból, ám ha igazi csemegére vágynak, a gödöllői művésztelep egyik alapítója, Nagy Sándor 1914-es, itt is bemutatott tervéig érdemes lapozni az archívumban. A háború első évében alkalmazott címlapon a szöveg teljesen háttérbe szorul a minden felületet kitöltő ornamentika mögött, amelyből a lobogó tűz mellett álló, ősmagyar múltat idéző allegorikus alakok, stilizált növények, állatok, indákból font riasztó maszkok igazán figyelemreméltóak. Ezzel a borítóval búcsúzott a békeévektől és a szecessziós címlapoktól is a Magyar Iparművészet, 1915-ben ugyanis már egy háborús plakett, a jótékonysági céllal kiadott „KÉVE érme” másolata jelent meg a lap élén. Később, néhány kivételtől eltekintve, mint például Haranghy Jenő festőművész IV. Károly koronázása apropóján készült, 1917-es terve, leggyakrabban Az Új Idők kézimunkakönyvével elhíresült nőipariskolai tanárnő, Feyérné Kovács Erzsébet magyaros rajzaival találkozhatunk a borítón.

A Magyar Iparművészet 1914/3. számának címlapja, Nagy Sándor, 1914

Valódi újdonságot már az említett KÉVE művészcsoportot (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) is alapító Szablya-Frischauf Ferenc szerkesztői korszaka hozott, aki egy rövid átmenet után, mikor lapszámonként más-más fametszetet választott borítóképnek, 1931-től Végh Gusztáv egyszerű, a folyóiratcímen túl mindössze az iparművészet jelképeit mutató, vagy éppen a belsőépítész-bútortervező Kaesz Gyula még geometrikusabb, az itt látható skicchez hasonló, modern címlapjait részesítette előnyben. Azaz, ahogy a korábban említett cikk illusztrációiból is láthatjuk, a folyóiratban ekkor is az egykorú grafikai trendek jellegzetes megoldásai szerepeltek. Az Iparművészeti Társulat eredeti célkitűzéseinek megfelelően, 1944-es fennállásáig kísérte figyelemmel a különböző iparművészeti műfajok életét a kiadvány. Bár összefoglaló munka eddig még nem született a címlapjairól, annyi már hiányos válogatásunkból kiderülhet, hogy e szűk ötven esztendőben saját megjelenésével, füzet- és kötésborítóival, könyvdíszeivel, tipográfiájával is átfogó képet adott az alkalmazott grafika fejlődéséről. Ajánljuk önöknek is, ha van lehetőségük, böngésszék akár az Arcanum, akár az Országos Széchényi Könyvtár digitális archívuma segítségével kedvenc forrásunkat!

Címlapterv: Magyar Iparművészet, 1930-as évek, Kaesz Gyula