Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Ismerje meg, hogyan dolgoznak a restaurátorok, hogyan zajlik egy tárgy restaurálása.
Hetente jelentkező új tematikus sorozatunk a restaurátori munkába enged bepillantást.
 

Mi volt előbb: a strucc vagy a tojás? – Esterházy-kincsek restaurálása generációkon át

A II. világháború alatt az 1919-ben az Iparművészeti Múzeumba került Esterházy-kincstár mindkét strucc alakú asztaldísze súlyosan megsérült. Bár a madarak feje leemelhető, nem ivóedényként szolgáltak, hanem reprezentációs funkciójuk volt. A megbecsült daraboknak önálló tokot készíttettek. A ritka, egzotikus, Afrikából származó tojásokat aranyozott ezüstfoglalatba helyezték. A tollazat mintázatát a talapzathoz hasonlóan trébelték, cizellálták, a madár üreges feje és lábai öntéssel készültek. Bár a körülbelül két tucat tyúktojásnyi strucctojás héja kemény és vastag, a bombázás során mindkettő apró darabokra tört.

A deformálódott fémrészeket ötvösmódszerekkel helyre lehetett állítani. A két asztaldísz restaurálását végző Szvetnik Joachim számára az igazi problémát a műtárgy központi eleme, a strucctojás pusztulása jelentette.

Tovább olvasom>>
 

Mit ér egy szent fej nélkül? (Egy spiáterszobor restaurálási terve)

Az Ötvösgyűjtemény restaurálásra váró műtárgyainak egyike Assisi Szent Ferenc spiáterből készült kisplasztikája. Terdik Szilveszter kutatása alapján tudjuk, hogy a szobor az 1938-ban megrendezésre került Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó egyházművészeti kiállítás reprezentánsa lett volna, ha a kiállítás pénzhiány miatt nem marad el. Alkotóját név szerint nem ismerjük, de annyit tudunk róla, hogy az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola hallgatója volt.

A szobrot korábban már restaurálták oly módon, hogy a testet és a fejet egy belülre helyezett és ragasztott, vékony, vörösréz lemezből készült gyűrűvel fogatták össze. A vékony lemez és a kevés ragasztó nem tudta egyben tartani a szobrot.

Tovább olvasom>>
 

Restaurálás vagy rekonstrukció? Egy világkiállítási csillár két élete

A Ráth György-villa francia szecessziót bemutató helyiségét egy hatalmas műemlék csillár uralja.
Az impozáns, a modern villanyvilágítást reprezentáló darab az 1900. évi párizsi világkiállításon már az Iparművészeti Múzeum – vásárlási célból is ott tartózkodó – főigazgatóját, Radisics Jenőt is lenyűgözte. A René Rozet szobrász által tervezett függőlámpát a készítő Gagneau et Cie cégtől vette meg a budapesti intézmény, amely egy időben annak üvegcsarnokában is függött.

A Ráth-villa A mi szecessziónk című kiállítására készülve merült föl az ötlet, hogy a stabil fémszerkezetű csillár eredeti „fényét”, külsejét rekonstrukció révén igyekezzünk felidézni.
Tovább olvasom>>

Hogyan készült? Próbáljuk ki!

Mielőtt elkezdik egy sérült vagy hiányos tárgy helyreállítását, a restaurátorok mindenekelőtt meg akarják érteni a darabot: miből készült, milyen munkafolyamatok voltak szükségesek az elkészítéséhez?

Ezek a kérdések mélyebb szakmai ismeretek nélkül nehezen megválaszolhatók. Nem meglepő, hogy a tárgyrestaurátorok nagy része – felsőfokú vagy egyetemi tanulmányai előtt vagy mellett – kitanul egy-egy kapcsolódó szakmát is. Vannak azonban mára eltűnt fogások, anyagok, tárgytípusok, amelyekkel kapcsolatban – a felmerülő gyakorlati problémák esetén – a restaurátor egyszerűen nem kap magyarázatot a szakirodalomból.

Tovább olvasom>>


Rejtett fiókok és régi gyógyszerek – Egy házipatika-szekrény restaurálása

A múzeum Bútorgyűjteményi Főosztályának egyik rejtőzködő darabja az 1790–1810-re datált, diófából készült, puritán megjelenésű, de annál összetettebb házipatika-szekrény, az ajtajain Aszklépiosz és Hügieia, a gyógyításhoz köthető klasszikus mitológiai alakok. Különlegességét a benne megőrződött gyógynövények, tinktúrák, extraktumok, illetve por formájú és viaszos állagú gyógyszerek adják. A szekrényke összesen mintegy 58 féle szernek ad helyet, aminek hozzávetőleg kétharmada őrződött meg. A műtárgy – több bútordarabbal és gyógyszerészeti tárggyal együtt – a néhai Molnár Alfréd patikus adományaként került a gyűjteménybe még az 1950-es években. Az elmúlt évtizedekben szerepelt művészettörténeti publikáció és kiállítás darabjaként is. Restaurálására 2018-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén diplomamunkaként került sor.

Tovább olvasom>>

 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/266,%23immrestauralas